Hosszabb szünet után újraindult a weboldalunk – és egy inspiráló történettel kezdünk az egyik önkéntesünktől. Ismerjétek meg Annát, hosszú távú ESC önkéntesünket Németországból, aki egy évet töltött Nagyvázsonyban, Magyarországon, és 2024 szeptembere és 2025 augusztusa között a helyi iskolákat, az ifjúsági munkát és a közösségi életet támogatta.
Minden évben fogadunk egy Németországból érkező önkéntest, aki segíti a nagyvázsonyi iskolát, valamint a balatonfüredi iskolákat is. Régiónkban a német az egyik leggyakrabban tanított idegen nyelv, ezért az anyanyelvi német beszélők különösen értékes szerepet töltenek be.
Anna 22 éves, Hamburg közelében, egy kisvárosban nőtt fel. Szereti a lila színt, az olvasást, a sütést, a táncot és a gyerekek tanítását. Talán éppen ezért választotta Nagyvázsonyt és a projektünket. Hallgassuk meg az ő történetét.
Miért a külföldi önkéntesség?
– Miért döntöttél úgy, hogy önkéntes leszel?
Tél volt, és a vizsgáimra kellett tanulnom. Akkor jöttem rá, hogy a következő lépésemnek egy kalandnak kell lennie.
– Miért Magyarország – és miért Nagyvázsony?
Először Spanyolországba szerettem volna menni, hogy fejlesszem a nyelvtudásomat. Később elkezdtem Kelet-Európát is fontolóra venni, mert szeretek új helyeket felfedezni. Végül ez a projekt győzött meg, mert tanár szeretnék lenni.
A megfelelő ESC projekt megtalálása
– Hogyan találtál rá a szervezetünkre és a projektre?
Az online térben találtam rá a küldő szervezetemre, az ijgd-re. Egy Zoom-hívás során korábbi önkéntesek segítségével mutatták be a különböző partner projekteket. Janika, aki korábban Nagyvázsonyban önkénteskedett, bemutatta ezt a projektet – így hallottam először a Fekete Seregről.
– Mi vonzott a projektben?
Először is az a fény Janika szemében, amikor Nagyvázsonyról beszélt. Emellett rengeteg meggyőző információt találtam online a Fekete Seregről. Mivel tanár szeretnék lenni, ez a projekt tökéletes volt a gyakorlati tapasztalatszerzéshez. Bár Nagyvázsony egy kis falu (ez volt a legnagyobb félelmem), egyértelmű volt, hogy itt az önkéntesek sosem maradnak egyedül.
Jelentkezés és az első kapcsolatfelvétel
– Emlékszel, mi szerepelt a motivációs leveledben?
A nevem, az biztos. 😄
– Hogyan zajlott az első kommunikáció?
Melinda, a némettanár interjúztatott engem németül. Ezután négy hetet vártam a válaszra, és már meg voltam győződve arról, hogy elfelejtettek. Amikor Rita végül megírta, hogy a Fekete Sereg szívesen fogadna engem, egyszerre voltam boldog és ijedt.
A legtöbb kérdésemre választ kaptam a Fekete Sereg Padlet-oldalán és az infócsomagból. Beszéltem Fionával is, aki előttem volt német önkéntes. A küldő szervezetem sokat segített, különösen a biztosítással kapcsolatban, és egy nagyon hasznos felkészítő tréninget is szervezett Berlinben.
Első benyomások az érkezés után
– A falu és a projekt megfelelt az elvárásaidnak?
Meglepett, milyen jól működik a magyar tömegközlekedés, és mennyire jól kapcsolódik Nagyvázsony Veszprémhez. Az is jólesett, hogy a faluban vannak boltok, még ha az árak elég magasak is.
Érkezésemkor rögtön egy régészeti tábor indult, ami segített megismerni a falut és a többi önkéntest. Együtt jártunk a Balatonnál, Veszprémben és Budapesten is.
Az iskolákhoz való alkalmazkodás tovább tartott, mint gondoltam. Több mint öt tanárral és több mint 15 különböző csoporttal dolgoztam. Minden iskola, tanár és csoport más volt – több hónap kellett, mire igazán otthon éreztem magam.
ESC önkéntesként élni
– Részt vettél ESC tréningeken?
Igen. Az érkezést követő tréningem Budapesten volt, mindössze két héttel az érkezésem után, a félidős tréning pedig Visegrádon. Szuper emberek, szuper program.
– Hogyan nézett ki egy átlagos munkanapod?
Hétfőn és kedden a nagyvázsonyi iskolában segítettem a németórákon. Segítettem a diákoknak versek memorizálásában, és németül beszélgettünk a folyosón. Az órákon feladatokat és játékokat magyaráztam, a szünetekben pedig együtt játszottam a gyerekekkel.
Szerdán és csütörtökön Balatonfüredre mentem, ahol szintén nyelvórákon segítettem. Saját ötletekkel járultam hozzá az órákhoz és a színjátszó foglalkozáshoz is. Mindig rengeteg teendő volt.
Péntek délutánonként az ifjúsági központban voltam. Ott gyakoroltam a magyart, együtt lógtam a helyi fiatalokkal és az önkéntesekkel, valamint kincskereső játékot készítettem a rövid távú önkénteseknek. Tavasszal futóklubot indítottam a helyi tinédzsereknek. Nyáron pedig hasznos videókat készítettem a jövőbeli önkéntesek számára.
A legemlékezetesebb pillanatok
Amikor most Nagyvázsonyra gondolok, a mindennapi szituációk, az emberek és a ház jut eszembe.
A nappali takarítása Aleksszel, az ecet szaga, és ahogy azt mondja, hogy „mérgezőek” vagyunk (vagy csak az ecet?). Reggeli instant kávé Lenával, mély beszélgetésekkel, amelyek miatt majdnem lekéstem a füredi buszt. Palacsintasütés Louisszal, vagy száguldozás a gyors autójában. Nagyokat beszélgettünk, miközben Durakot (kártyajáték) játszottunk. Táncolás Sarah-val. Magyar gyakorlás Virággal és Danival az ifjúsági központban. Beszélgetések a szomszédokkal a verandán. Részvétel Ritával ifjúsági programokon – ahol csak az ő fordításainak köszönhetően értettünk bármit is. Belépni az iskolába, és a barátságos „Szia Anna” köszöntést hallani. Szinte az egész Tescó-t felvásárolni, amikor Melinda elvitt oda. És még sok minden más…
Kihívások és fejlődés
Néhány dolog könnyebbnek bizonyult, mint vártam, mások viszont jobban próbára tettek, mint gondoltam.
Ami könnyű volt számomra:
-Magyar nyelv (csak viccelek).
-A Duolingo-sorozatom m
egtartása.
–Buszjegy vásárlása, miután Dani elmagyarázta, mit kell mondani: „huszonöt év alatti”.
–Új emberekkel való ismerkedés.
Ami nehéz volt (az „megtudom oldani” szinttől az igazán kihívást jelentőig):
-Kimondani, hogy Nagyvázsony
-Először bekapcsolni a gáztűzhelyt és a gázsütőt
-Buszjegyet vásárolni, mielőtt Dani elmagyarázta volna, mit kell mondani
–Német kenyér nélkül élni
–Megküzdeni a száraz nyári hőséggel és a pollenallergiámmal
-Szobát megosztani másokkal, kevés magánszférával
Hogyan formálta az önkéntesség a jövőt
Rájöttem sok kiváltságomra, és megtanultam értékelni azokat az „egyszerű” dolgokat, amelyeket korábban természetesnek vettem. Általánosságban nyitottabbá és elfogadóbbá váltam másokkal és önmagammal szemben is. Magabiztosabb és nyugodtabb lettem stresszes helyzetekben. Amikor most kihívással találkozom, emlékeztetem magam: egy évet önkénteskedtem Nagyvázsonyban.
Most egy újabb önkéntes projektben veszek részt, és továbbra is tanár szeretnék lenni, így ez a projekt egyértelműen formálta a döntéseimet és a vágyaimat. Szorosan együtt dolgoztam Melindával, aki nagyszerű példakép lett számomra leendő tanárként.
Ritára is mindig felnéztem. Különböző országokból érkező fiatalokat kísér, összeköti őket egymással, és lehetőséget ad számukra a külföldi önkéntességre. Ki tudja – talán egyszer én is alapítok majd egy saját szervezetet. Az is inspirált, hogy sok fiatalembert ismertem meg különböző országokból. Mindannyian a saját útjukat járták – ami gyakran nagy bátorságot igényel.
Ajánlanád a hosszú távú ESC-t?
Nem. Csak viccelek.
Igen – abszolút. Nehéz lehet, de ha igazán akarod, meg tudod csinálni. És változást fogsz hozni.
Utolsó tippek a jövőbeli önkénteseknek
–Hozz füldugót!
–Rejts el egy guriga WC-papírt a szekrényedben.
–Hagyd, hogy Nagyvázsony meglepjen!
Köszönöm az interjút. Köszönöm mindenkinek, aki végigkísért az ESC-utamon ❤️
👉Te is érdeklődsz a külföldi önkéntesség iránt?
Ha érdekel bármilyen nemzetközi mobilitási lehetőség, például ESC önkéntesség, ifjúsági csereprogram, külföldi tréning stb., nézd meg a Padlet oldalunkat a legfrissebb lehetőségekért, vagy csatlakozz a WhatsApp közösségünkhöz, hogy mindig naprakész maradj.