Egy nap az óvodában
Rövid beszámoló
Sziasztok, a nevem Sarah, 19 éves vagyok és EVS önkéntes programon veszek részt itt Magyarországon, hogy pontosabb legyek: Veszprémben.
Én és két önkéntes társam szeptember óta dolgozunk egy óvodában, három német kissebségi csoporttal. Az egész EVS periódus összesen tíz hónap, ami azt jelenti, hogy lassan a végéhez közeledünk. Mindhárman egy-egy kis csoportban dolgozunk két óvónővel, egy segítővel és 30 gyermekkel körülvéve. Minden nap 7.30 – tól 13.30 – ig dolgozunk. A napi programunk a következő : 7.30 – tól 8 óráig játszunk a gyerekekkel és beszélünk nekik németül. Majd 9 óráig a gyerekek, minket is beleértve megreggeliznek. Imádom a reggelit mert az óvodai konyhában mindig nagyon kedves kis kenyereket készítenek és minden második nap ihatunk teát is. A reggeli után általában körbeülünk és az óvónő történeteket mesél, magyar és német verseket tanít és énekel a gyerekekkel. Azután minden csöppség elmegy a mosdóba és ruhát cserél a kinti játékhoz. Az néha kicsit kimerítő, mikor 30 gyerek el kell menjen és csak 3 mosdó áll rendelkezésre és az öltöző is kissé kicsike, de amint ezt a kihívást sikerrel teljesítik és minden gyerek a udvaron van, minden sokkal egyszerűbb, mivel sok szabad tér van hogy körbe-körbe futkározhassanak – a gyerekek sokszor gyorsabbak mint amennyire elvárnád tőlük.
Egy órával később már ebédidő. Szóval mi befurakodunk, mindenki ismét átcseréli a ruháját, kezet mosunk. Ebédre mindenki először kap egy tál levest majd a főételt. Nagyon tetszik, hogy minden akkor frissen van elkészítve a konyhában. Ebéd után ott a lefekvés ideje. Ami azt jelenti, hogy minden gyermek ismét megy a mellékhelyiségbe majd megmossa a fogát. Az a perc amikor minden gyermek ágyba kerül , ez az a perc mikor a munkaidő véget ér… ilyenkor néha én is beülök egy ágyba és elalszom 30 percre. El kell mondjam, hogy nagyon szeretem a „gyerekeimet”! Soha nem hittem volna, hogy ilyen mennyiségû szeretetben lesz részem. Természetesen néhavannak kevésbé jó napjaik, de mindent összevetve úgymond a családommá váltak. Tehát csak azt tudom ajánlani, legyetek önkéntesek egy oviban!