• angol

Megéri-e az önkéntesség?

Liza Kutowinszki gondolatai a hosszú távú önkéntes programról.

Hogy megéri-e az önkéntesség? Teljesen!

Amikor meghallgattam a volt önkénteseket, akik ilyen irányú tapasztalataikról beszéltek, mint életük egyik legjobb időszakáról, őszintén szólva nem voltam annyira meggyőződve arról, hogy ez valóban olyan fantasztikus.
De itt vagyok most, és abszolút egyet tudok érteni, és azt kívánom mindenkinek, akinek lehetősége van iskola után külföldre menni, akár csak 2 hónapra is, tegye meg! Egyáltalán nem csak az itt végzett munkáról van szó, hanem mindenről, ami történik mellette. 10 hónapot töltöttem eddig Nagyvázsonyban, majdnem elértem az itteni 1 éves ESC tapasztalatom végét, és egyáltalán nem akarom, hogy megérkezzen augusztus, amikor el kell mennem. Eddig minden napot élveztem, még azt is, hogy voltak rossz napok is, de ezek csak még jobban értékelték a jó napokat, segítettek a fejlődésemben, és ezért fog nagyon hiányozni. De mi tette ezt az élményt annyira elképesztővé számomra? Nehéz mindent szavakba önteni, de ez már az első nappal megkezdődött azzal, hogy össze kellett költöznöm három, különböző országból érkezett , számomra idegen fiatallal.

Éva, az észt lakótársam, egyike volt azoknak az idegeneknek, akikről írok, egyszerűen nem hiszem el, hogy egy éve még nem ismertük egymást. Már elmondhatom, hogy nélküle nem tudnám elképzelni azokat az élményeket, amikben eddig részünk volt. Nagyon sok mindent átéltünk együtt. Néhány nappal ezelőtt kint ültünk az éjszaka folyamán a teraszon, mindenről beszélgettünk, és rájöttünk, milyen erős lett a barátságunk ilyen rövid idő alatt, és mennyire örülünk, hogy vagyunk egymásnak. Barátot találtam egy életre.

És akkor ott vannak a fiatalok, a tesóink az ifjúsági központból és körülötte. Annyit tudtunk meg Magyarországról általuk, ahogy velük töltöttük az időt, sokkal gyorsabban javítottuk a magyar nyelvtudásunkat, mint nélkülük . Szinte minden nap látni őket, nagyon motiváló, hogy napról-napra többet értünk meg a nyelvből. Szeretem mindannyiukat, alig tudom elképzelni, hogy ne láthassam őket többé, ha visszatérek Németországba.

Az utolsó fontos dolog, amit meg szeretnék említeni, az a munkám, amelyet itt az általános iskolában, Nagyvázsonyban végeztem. Szerettem együtt dolgozni a német tanárokkal és a gyerekekkel az órákon. Különösen a délutánokon történő házi feladatok segítése volt kellemes, közelebb is vitt a tanulókhoz. Hiányozni fog mindegyikük, és remélem, néhány év múlva visszatérhetek , hogy megnézzem, hogyan fejlődtek!

Ez a munka segített abban is döntésre jutni, hogy miután visszatértem Németországba, egyetemen szeretnék tanulni, hogy angol és francia tanár lehessek. Az biztos, hogy szeretném folytatni a magyar nyelvi tanulmányaimat is remélve, hogy erre jó alkalmat találok. Szeretném minél jobban élvezni az utolsó 2 hónapot itt, ugyanakkor az új fejezet miatt is izgatott vagyok az életemben, ami szeptembertől kezdődik majd.

Liza Kutowinszki