Németh Kira, mentor gondolatai
Fiatalokkal foglalkozni, főként olyanokkal, akik elhagyják egy időre a hazájukat és szüleik védő szárnyai alól kireppennek egy vadidegen világba, nagy felelősség, egyben csodás tapasztalás is.
Alig több, mint egy éve dolgozom a Nagyvázsonyi Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület mentoraként, nagyon hálás vagyok, hogy ezt a tanítást kaphatom az élettől. Eleddig egy korzikai önkéntes tűzoltó, egy svéd művészlélek, egy introvertált észt fiatal tartozott patronáltjaim közé amellett, hogy nagyvázsonyi lakosként a többi önkéntest is fél szemmel figyeltem, és segítettem, amiben kellett. Mindnél végignézhettem, s ez valahol törvényszerű is, hogy a kezdeti gubó állapotból hogyan válnak szépen kifejlődő virággá. Törvényszerű, hiszen fiatalok, több-kevesebb, de inkább kevesebb élettapasztalattal. És törvényszerű a kinyílás is, hiszen itt, ebben a községben türelmes szeretet, nyitottság és segítőkészség kíséri öleli körül őket. Ha betegség zavarja meg a jóllétüket, az orvos és asszisztensei készséggel nyújtanak segítséget, ha rendezvényt látogatunk, a fogadtatás magyarosan bájos és vidám, a buszon, közértben, vagy csak új ismeretségeik által megízlelhetik a virtust, amelyre oly büszkék vagyunk, mi, magyarok. Ahogy telnek a napok, a fülük is hozzászokik a sajátjuktól oly eltérő hangzású magyar nyelvhez, amelyről még úgy senki nem nyilatkozott, hogy ó, ez milyen könnyű. Nem az. Nehéz, a kiejtésünk, szavaink csengése idegen. Egy darabig.
Aztán, ahogy telik az idő, és szépen csendül a „ Köszönöm” és „Sziasztok” és „Egészségedre” minden befogadóbbá válik, simább lesz az alkalmazkodás is. Együtt élnek sokad magukkal ezek a fiatalok, ahol télen a fűtés elsajátítása mellett az együttélés szabályait is meg kell tanulniuk, beosztani a „ pocket money-t” ( zsebpénz) megfelelni az itteni elvárásoknak, beilleszkedni a helyi rendszerbe, dolgozni óvodában, iskolában, fúrni-faragni, eseti megbízásokat teljesíteni. S rendre eleget is tesznek mindennek, mire épp haza kell indulniuk. Az itt eltöltött pár hét, hónap nekik is sokat ad. Olyan impulzusok érik őket ebben az idegen kultúrában, ami már nem lesz idegen, s ezáltal az elfogadást erősíti. Már nem nehéz, ezért a türelmet és kitartást erősíti. Olyan élményekkel gazdagodik mindenki, ami egy életre elkíséri a kísérletező, utat kereső fiatalt. A bátortalanabbja bátrabbá válik, a lustábbja szorgalmasabbá, a magának való típus könnyebben alkalmazkodik, és napestig sorolható a rengeteg pozitív hozam és belső változás, amit akár a rövid, akár a hosszútávú önkéntes munka gyümölcseként hazavisznek magukkal. Na, nem a bőröndben, hanem a szívük mélyén.
Németh Kira