Palermoi beszámoló

Palermo

10 hónapnyi nyár. Ez Palermo – egy turistának. De ha részese vagy egy interkulturális jamboree-nak, ennyi aligha elég, hogy elmondja, mit jelent szigetlakónak lenni a Földközi-tenger partján. Ha szívesen unatkozol otthon egyedül, ha irtózol a kultúr-sokktól és mind attól, ami vele jár, felejtsd el Palermo-t. Ha nem, akkor kezdj el csomagolni!

Szicília legnépesebb városa, a sziget északi partján, távol a nyugalomtól, ahol soha nincs elég korán vagy későn, bármit akarsz csinálni. A tenger kék, a pizza mennyei, és tényleg sokkoló az a pozitív értelemben vett kulturális zűrzavar, ami körülvesz. Ázsia, Afrika, és Európa különös keveréke. Ezt a kulturális sokszínűséget erősíti az az egyesület, ami  fogadó és küldő szervezetként is működik a városban. A CESIE egyengeti az önkéntesek mindennapjait, hogy a lehető legkevesebb kellemetlenséggel teljen az itt töltött rövidebb vagy hosszabb időszak. Jókora tapasztalattal a hátuk mögött végzik a munkájukat, körültekintően, profi módon. Nem is tehetnek másként, 12 önkéntesük dolgozik pillanatnyilag a városban a legkülönbözőbb területeken.

A jelenleg futó hosszú távú, 9 hónapos projekt az „ABLE LIKE YOU”  első felvonása, aminek én is a résztvevője vagyok 7 másik spanyol, francia és észt fiatallal együtt. A program 18 hónap terjedelmű, ami két részre osztva ad lehetőséget 20 fiatalnak 9-9 hónap erejéig, hogy szakmai tapasztalatot szerezzenek, toleranciát tanuljanak, vagy csak egyszerűen a saját bőrükön érezzék, nincs olyan, hogy egészséges vagy fogyatékkal élő. Csak emberek vagyunk, akik képesek együtt dolgozni, és kihozni egymásból a legtöbbet.

A szervezet fennállása során első alkalommal kötött a CESIE megállapodást olyan intézményekkel, akik fogyatékkal élő fiatal felnőttek, vagy felnőttek nappali foglalkoztatásával, illetve teljes körű ellátásával foglalkoznak. Szociális munkásként végeztem és dolgoztam már korábban fogyatékkal élőkkel, így az átvitt értelemben vett közös hangot egyáltalán nem volt nehéz megtalálni, mert hihetetlenül nyitottak és legalább annyira izgatottak voltak, mint én. (De rögtön hozzá is tenném, a programban való részvételnek nem kritériuma, a szakmai orientáltság.) Annál inkább küzdelmes volt a verbális kommunikáció a kezdetekben, mert jó magyar szokáshoz hasonlóan, ha idegennyelven kérdeznek tőled valamit, elmondod magyarul, majd még egyszer, csak hangosabban. És ez, mint tudjuk, nem segít. De kihívás volt a javából, azt pedig szeretem.

Befogadtak, és megtaláltuk a helyünket a lakók mindennapi életében. Reggel menetrend szerint érkezünk, veszünk részt a legváltozatosabb délelőtti foglalkozásokon, együtt ebédelünk. Délután szabad kezet kapva tartjuk a saját foglalkozásainkat, ami nagy bizalom a vezetőség részéről. Megünnepeltük a halloween-t, aktív részesei voltunk a karácsonyi műsornak, készültünk a karneválra, és még csak félidőnél tartunk. Azért szeretem az ünnepeket, mert olykor merőben eltérnek a közép-európai szokásoktól, és ez mindig nagy élmény. Szakmailag rengeteget tanultam a központban dolgozó szakemberektől, és ezért nagyon hálás vagyok nekik.

Összegezvén, ha te is szeretnéd látni Palermo-t nem csak egy turista napszemüvegén keresztül, ha arra szeretnél ébredni, hogy a spanyol lakótársad énekel a zuhany alatt, a kínai szobatársad valami NASA által kifejlesztett fogkefével szaladgál, és egyáltalán, együtt élni, együtt dolgozni más nemzetiségű fiatalokkal, hát itt a helyed! Meleg szívvel ajánlom mindenkinek ezt a projektet, aki érez magában kitartást, tanulni akarást, és nyitott valami újra. Mivel a program első és második része némi átfedéssel fut, abban a reményben köszönök el, hogy júniusban néhányótokkal találkozunk, itt, Palermo-ban.

Kiss Klaudia