Önkéntesség Szentpéterváron az Árvaházban

Önkéntesség Szentpéterváron az Árvaházban

Fehér Dóra írása

5 hónapja élek Oroszország második legnagyobb városában, Szentpéterváron, további (hivatalos) 5 millió emberrel, pontosabban egy lengyel és egy osztrák lánnyal együtt, egy belvárosi csodalakásban. Csodálatos, mivel gyalog 15 percre található Szentpétervár leghosszabb sugárútja, a híres Nevskij Prospekt, a város 4,5 km hosszú szíve. Szentpétervár egyszerûen fantasztikus, a gyönyörû épületeivel, a múzeumokkal, fõleg az Ermitázzsal, a tömeggel, a folyamatos pörgéssel és a tömérdek, megszámlálhatatlan étteremmel, bárral, kávézóval. Mivel a város európai mintára épült, nem érzem benne idegennek magam, mégis mindennap meg tud lepni. A tél hosszú, sötét és hideg volt. A nap délelõtt 9-10 óra között kelt fel, majd délután 4 körül ment le, szóval a folyamatos sötétség, a mínusz 25 fokok, a hóviharok és a jeges járdák mindenképpen mély nyomot hagytak. Nagyon érdekes és újszerû élmény volt, örülök, hogy volt szerencsém megtapasztalni, de köszönöm szépen, 4 hónap elég volt belõle (talán egy életre is).

Pavlovskban dolgozom, egy kisebb, csendes városban, vonattal 30 percre Szentpétervártól, egy árvaházban. Az árvaházban súlyosan halmozottan fogyatékos gyerekek élnek. Van egy csoportom, 6 kislánnyal, velük dolgozom nap mint nap. A legidõsebb lány 18 éves, a legfiatalabb 8 éves. Mindenkivel különbözõ feladatom van. Dianát minden reggel elkísérem az iskolabuszhoz, és segítek Neki feljutni a buszra a kerekesszék-emelõvel. Nastyával hetente kétszer részt veszünk zeneterápiás foglalkozásokon, amit imád, a zene megnyugtatja és ki tudja fejezni magát vele. Krisztinával hatalmasat szoktunk sétálni az árvaház udvarán, a kisebbik Dianával szoktam legtöbbször programokon részt venni, hiszen az önkéntes szervezet havonta minimum 3 programot szervez a gyerekeknek, van, hogy színházba megyünk, vagy moziba, kézmûves foglalkozásokra, koncertekre. A gyerekek imádják ezeket a programokat. A többiekkel napközben meséket nézünk, rajzolunk, énekelünk, játszunk. Ebédnél segítek a gyerekeknek enni, Nastyával pár hónapja tanuljuk, hogy hogyan egyen egyedül, hogyan kell tartani a kanalat, hogyan kell inni a pohárból segítség nélkül. Emellett segítek még a fürdésnél, öltözködésnél, a szoba díszítésénél.

A munkahelyem nagyon modern és jól felszerelt, minden gyereknek külön ágya, szekrénye, játékai vannak, a szobában van TV, rádió, rengeteg fejlesztõ játék és kézmûveskedéshez szükséges eszközök. Vannak ápolónõk, gyógytornászok, masszõrök, logopédusok és fejlesztõ tanárok, akik hetente többször foglalkoznak minden gyerekkel.

Az én fogadó szervezetemnél 3 EVS önkéntes dolgozik velem együtt, de egy másik önkéntes szervezet szoros kapcsolatban áll az enyémmel, ott körülbelül 20 EVS önkéntes dolgozik, különbözõ intézményekben. Az önkéntesek többsége Németországból jött, de van még egy másik lengyel lány és egy francia fiú. A többi önkéntessel szerencsére nagyon jó a kapcsolatunk, hetente minimum egyszer találkozunk valamelyikünk lakásában, megbeszéljük a hetünket, programokat szervezünk vagy csak beszélgetünk, ismerkedünk, illetve hetente egyszer oroszórára járunk, ahol kifejezéseket, szavakat, nyelvtant és az írást tanuljuk. Nagyon szeretem ezeket az órákat, rendkívül hasznosak és jó hangulatban telnek, így rengeteget tanulunk. Tudunk gyakorolni a többi, haladó önkéntessel, illetve szerencsére Szentpéterváron sok fiatal érdeklõdik Európa és az angol nyelv iránt, így nem nehéz Tandem partnereket találni a városban. A mentoromat Gregory-nak hívják, nagyon segítõkész, türelmes és jószívû ember. Minimum kéthetente találkozunk, várost nézünk, megmutatja a rejtett kis kincseket a környéken. Ismeri az összes barátomat, és rengeteg barátot szereztem Neki köszönthetõen. Meg tudom beszélni Vele a munkahelyi nehézségeimet, illetve a mindennapi problémáimat is, Õ pedig segít, ahogyan csak tud.

A fogadó szervezetemmel is jó a kapcsolatom, Dana, a koordinátorunk, napi 24 órás támaszt nyújt, ami nagyon megnyugtató, hiszen bármi probléma merül fel akár a lakással, akár a személyes életünkkel, Õ mindent megmozgatva segít nekünk. Natalie, a másik koordinátorunk Pavlovskban van hétköznaponként, így a munkánkban nyújt támaszt, habár nyelvi problémáink vannak, Õ nem nagyon beszél angolul, én pedig nem nagyon beszélek oroszul, de mindig van, aki fordítson vagy pedig jól elbeszélgetünk félig angolul, félig oroszul.

Mint már említettem, egy lengyel lánnyal, Judytával és egy osztrák lánnyal, Annával élek együtt. Judyta egy hónappal elõbb kezdte a programot, Anna pedig februárban érkezett. Szeretek Velük élni, jól kijövünk egymással, rengeteg tervünk van a következõ 5 hónapra, sokat szeretnék még látni Szentpétervárból, a környezõ kisebb városokból, szeretnénk messzebb is ellátogatni, esetleg kipróbálni a Transzibériai vasutat, a Bajkál-tó meglátogatása rajta van a bakancslistánkon, illetve Moszkva és Perm is. Volt szerencsénk elutazni Murmanszkba februárban, és habár a sarki fényt nem láttuk, nagyon érdekes volt, fõleg, hogy 24 órát utaztunk vonattal gyönyörû tájakon, az igazi orosz életérzésû vonatokon, egymás hegyén-hátán. Márciusban volt a félidõs szemináriumunk Nizhny Novgorodban, az ötödik legnagyobb orosz városban az összes önkéntessel, aki október környéken érkezett Oroszországba. A szeminárium és a város is csodálatos volt. Volt szerencsénk együtt gondolkozni és beszélni Oroszországról, az esetleges problémákról, illetve az EVS program utáni lehetõségeinkrõl, terveinkrõl, tippeket adtunk egymásnak, elõadást hallgattunk meg a Youth Pass-ról.

Összességében szuperül érzem magam, imádom Oroszországot, a többi önkéntest, a munkahelyemet és a gyerekeket, akikkel dolgozom. Az elmúlt 5 hónap alatt rengeteget tanultam és fejlõdtem, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit rejteget magában az elkövetkezendõ 5 hónap.

Fehér Dóra