Önkéntesség Finnországban

Önkéntesség Finnországban

Kujun Elvisz Alekszandrovics vagyok, egy huszonéves önkéntes, aki keresi önmagát és szolgál.

Miért pont Finnország?

Nem tudom, az élet hozta a lehetőséget, én pedig lecsaptam rá. Soha nem gondolkoztam azon, hogy „Északra” menjek bármilyen célból, főleg nem önkéntességből.

Aztán tessék, most itt vagyok már féléve és rengeteg élménnyel, tapasztalattal gazdagodtam idáig. Csak elfogadtam a lehetőséget, nem gondolkoztam sokáig.

Eme rövid beszámolón keresztül szeretném bemutatni minden kedves érdeklődőnek a finnországi önkéntes szolgálatomat, melyet egy lovasiskolában végzek.

A project

Ez az úgynevezett EVS-önkéntes szolgálat, mely a  Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület közvetítésével, mint küldő szervezet, valamint a Villa Elba Ifjúsági Központ szervezésével válhatott aktívvá számomra. A Villa Elba Ifjúsági Központ egy finnországi fogadó szervezet, amely segíti, támogatja, és szervezi az önkéntesek munkáját, valamint a fiatalok minőségi időtöltését. Több ilyen központ is működik az országban.

EVS-European Volunteering Service

Egy lovasiskolában teljesítek szolgálatot, 1 évig. A lovasiskola neve: NURK

A kezdet

Pontosan 2015. június 3.-án kaptam meg a választ, hogy elfogadták a jelentkezésemet az 1 éves projectre, és július 1.-jén már kezdhettem is szolgálatot. Az utazásom autóval, repülővel és vonattal történt. A vonatozás volt a leghosszabb kb. 4-5 óra volt az út Helsinkiből – Pännäinen-be, onnan pedig kocsival 15 perc Nykarleby-be (finnül Uusiikaarlepyy), a kisvárosba, amely az otthonom, ebben az 1 évben.

A város-Nykarleby

A városka egy svédek lakta finn területen helyezkedik el, a Botteni-öböl partján, Finnország nyugati részén, így a második hivatalos nyelv a svéd, nincs mentség, svédül tanulok Finnországban. Ahogy említettem, kisváros (2500 lakos), de annál cselekvőbb lakókkal. Rengeteg program van itt egész évben, népszerű az egészséges életmód, rengeteg sport rendezvényt szerveznek a helyi sportcsarnokban. Sok lehetőséget kínálnak a sportolni vágyóknak: konditerem, „ floorball” , jégkorong, akrobatikus tánc, karate és sok-sok más finomság. A sport lehetőségeken kívül lehet venni zeneórákat, kórusban énekelni, táncolni és többek között igénybe vehetőek, a könyvtár szolgáltatásai is. A várost egy folyó szeli ketté, ami nyáron gyönyörű látképet nyújt, télen pedig be van fagyva. A folyó partján áll egy templom, ami kívülről és belülről is elkápráztatja az embert. Az emberek kedvesek, segítőkészek mindenhol, a bankban, a boltban, a könyvtárban, a lovasiskola területén és az utcán is.

A szállás

Eleinte a lovasiskola klubházában kaptam szállást egy szobában, aztán a tél beköszöntése előtt, beköltöztem a városba, egy asszonyhoz (Monica), aki szállást biztosít a házában önkénteseknek. Ketten vagyunk nála, Én és Léna, az osztrák önkéntes.

Az ellátás

Amíg a klubházban laktam, addig magamnak kellett bevásárolnom és főznöm, felhasználva a támogatói összeget. Most hogy Monica-nál élünk, ő vásárol és főz ránk.

A munka

Heti  5 napot, napi 7 órát dolgozom. Fizikai munkát végzek, ami nagyon jó hatással van az egészségre és az általános erőnlétre. A jó levegő, a tiszta víz, és a minőségi élelmiszer kombinálva normális fizikai megterheléssel, erőt és egészséget eredményez. Nincsen túlhajtás, siettetés, határidők, felesleges stressz, hagyják az embert a saját tempójában dolgozni. Munkaruházatot biztosítanak, megteremtik a lehető legjobb körülményeket a munkavégzéshez. Tisztelik az önkéntességet, nem véletlenül, hiszen itt évtizedekre visszanyúlóan hagyománya van, valamint eléggé fejlett maga a rendszer. Természetesen nem mindig dolgozom egyedül, általában a lovasoktatókkal és az önkéntes társammal dolgozom együtt. Két műszakban dolgozunk, reggel és délután-este. A kávé és az ebédszünet választható, a kávészünet nagyon fontos ideje a napnak, a finnek akár napi 4-et is tartanak. Szeretik a kávét, nagy kávé-fogyasztók, ami érthető, hiszen nagyon is dolgos emberek.  Sokrétű a feladatkör, mindig van mit csinálni, nem unatkozom, a nap végén pedig elégedetten hunyom le a szememet, tudván, hogy valamit ma is tettem, valami jót.

Feladataim:

-lovak gondozása, ápolása, ellátása (etetés, itatás)

-karámok, bokszok takarítása

-karbantartás, karámépítés

-segédkezés versenyeken, edzéseken

-időszakos feladatok: fűnyírás, hólapátolás

-a környezetem szebbé, jobbá tétele

A szabadidő

Szabadidőmet testedzéssel (konditerem), nyelvtanulással, lovaglással és pihenéssel töltöm ki..  Nyáron nagyon szép a vidék, lehet jókat kirándulni, kerékpározni, meg is tettem párszor. Ezen kívül, 2 havonta van az úgynevezett Mentoring Meeting, ahol találkozunk a Mentorunkkal és a többi önkéntessel, akik ugyanebben az időben teljesítenek szolgálatot Finnországban, a Villa Elba-n keresztül. Vannak nagy „önkéntes találkozók” is, amikor Villa Elba területén töltünk néhány napot és különböző tréningeken, programokon veszünk részt, ismerkedünk.

A Meeting

Ilyenkor sokat beszélgetünk a tapasztalatainkról, elmondjuk mi az, ami bánt esetleg és akkor segítséget nyújt a Mentor és a társak is (pl. Honvágy esetén jó, ha beszélünk róla, könnyebb lesz utána.) Aztán az elért sikereinkről, céljainkról, egy szóval, mindent megbeszélünk, ami bennünk van. Kell ez a támogatás, együtt könnyebb átvészelni a kritikus időszakokat. Program volt például az, hogy elmentünk egy helyi középiskolába angol órát tartani egy 9. évfolyamnak. Aztán egy ifjúsági klubban közösen főztünk, sütöttünk Karácsony előtt a fiatalokkal, ezáltal is oktatva nekik az angol nyelvet és megismertetve őket saját kultúránkkal.

A mentor

Ő az a személy, aki támogat bennünket a kint létünk alatt. Segít, bármiről legyen szó. És hát programokat szervez, ezzel színesebbé téve a projectünket. A mentor egy fontos ember az önkéntesek életében.

Az évszakok

Nyár

Meglepően meleg volt, 25-30 Celsius is előfordult, aztán augusztus közepével beköszöntött az ősz is. Lehet strandolni is nyugodtan, bár a tenger az hidegebb, mint a Balaton…  Az érkezésem napján belecsöppentem a 24 órás világosságba, egyből egy új tapasztalatot szereztem, aztán augusztus közepéig lehúzott rolóval aludtam. Fura, amikor hajnali egykor nem használsz villanyt ahhoz, hogy meglátogasd azt a bizonyos helyiséget.

Ősz

Jött-ment, már nem is emlékszem rá valami jól, sötét volt, sár, és eső, bár nem olyan sok, mint tavaly, azt mondták. A szél nem annyira jellemző, szerencsére ez nem nagyon szeles ország.

Tél

Nos, igen, a híres finn tél, a Joulupukki (Télapó) kedvenc évszaka. Beköszöntött már novemberben és egy jó 50 centis hóval mondott jó napot! Most pedig január hónapot írunk, azt kell, hogy mondjam, a tél most ért ide igazán, -18 -21 és az ember rájön, hogy van a hidegnél is hidegebb. A réteges, thermo öltözködés nagyon fontos, de az arcon maradt fedetlen részek hamar megérzik a mínuszok csípését, s a bőrünk szép, pirospozsgás lesz, mint ahogy azt illik. Egy pár ilyen nap és szépen, lassan elkezdjük megszokni. Előtérbe kerülnek a praktikus ruhák (Usanka, jéger alsó, sínadrág, síkabát, vastag kesztyű, kötött zokni, hótaposó, bélelt bakancs) és háttérbe szorul a divat.  Még a lovak is pulcsiban, kabátban vannak. Aztán jön a -25 -30 és megtanulunk finnül, így megy ez. A Karácsony pedig, itt az eredeti, gyönyörű, és mesébe illő.

Búcsúzóul

Csak mesélnék és mesélnék, annyi mindent tapasztaltam itt, de a tinta véges, így hát búcsúzom! Azt mondom, hogy ez egy jó hely, jó emberekkel! Aki pozitív változást akar elérni az életében, annak szívből ajánlom Finnországot, no meg persze az önkénteskedést, hiszen amit a szolgálatért cserébe kap az ember, azt pénzben nem lehet meghatározni, és nem lehet elvenni, örökre bele ég az ember testébe, lelkébe.

Miért pont Finnország? Mert szeretem a kávét, a szaunát és a jól végzett munka gyümölcsét, ami jelen esetben nem a pénz.

Köszönettel és hálával tartozom a Fekete Sereg Ifjúsági Egyesületnek, valamint mindenkinek, aki segítségemre volt/van a projecttel kapcsolatban. Köszönöm, hogy most itt lehetek és szolgálhatok!  Ezenkívûl még több és több önkéntest kívánok a szárnyaitok alá!

Nykarleby, 2016.01.24.

Baráti öleléssel

Elvisz