2020 aug. 2021 augusztus
Önkéntesség/korona vírus, hogyan is lehetséges?
Ahogy megéltem eddigi önkéntes tapasztalataimat Nagyvázsonyban a Covid alatt – hihetetlen, hogy már több mint 6 hónapot töltöttem itt Magyarországon. Ez idő alatt rengeteg élményben volt részem, megannyi új embert ismertem meg (nemzeti és nemzetközi szinten), barátságokat kötöttem, és rengeteget fejlődtem.
Ebben a cikkben szeretném megosztani mit éltem meg itt, Nagyvázsonyban. Amikor először megérkeztem, kissé elbizonytalanodtam, hogy egy évet eltölthetek-e egy olyan országban, amiről nem sokat tudtam, ahol még egyetlen szót sem tudtam, és főleg a városból érkezve, vidéki életbe kezdtem.
Most nagyon örülök, hogy meghoztam ezt a döntést, és soha nem vonom vissza! A Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület Teleházában kapcsolatba léphettem a helyi fiatalokkal, ami remek alkalom volt bekapcsolódni a falusi életbe az elején. Általában naponta járunk oda, csocsózunk, zenét hallgatunk, beszélgetünk és „csillezünk”. Szeretem a hangulatot, ez egy kellemes tevékenység a délutánokra. Hamarosan elkezdtük a szabadidőnket is a fiatalokkal tölteni, akiket az ifjúsági központban ismertünk meg. Szurkoltunk nekik az őszi fordulóban a focimeccseken, volt néhány összejövetelünk. Azt hiszem, eddig nagyon jól éreztük magunkat.
Nagyon sok programunk volt az önkéntesekkel is: utaztunk, úsztunk a Balatonban, segítettünk szőlőt szüretelni, hogy Pálinkát készítsünk belőle, elmentünk egy Veszprém melletti állatmenhelyre is… Eddig nyolc önkéntessel éltem együtt, közülük Észtországból Éva az, aki itt maradt, amíg én, és nagyon örülök, hogy mellettem van. Nagyon jó barátok lettünk, és nem tudnám már elképzelni itt nélküle.
Szeretem a nagyvázsonyi általános iskolában végzett munkát is. Általában heti négy napot töltök ott, ahol elkísérem a némettanárokat az óráikra, és megpróbálok nekik segíteni. Feladataim abból állnak, hogy németül beszélek a gyerekekkel, kézműves foglalkozásokat készítek az órákra, például koronát vagy maszkot, szókincset fejlesztő játékokat játszok, vagy segítek nekik délután a házi feladatok elvégzésében. Maguk a gyerekek is csodálatosak. Az első naptól fogva jól fogadtak, és nagyon szeretek velük dolgozni. Nagyon sokat tanultam már magyarul, a gyerekektől a szünetekben, ami szintén nem mellékes.
Összegezve: bár tapasztalataimat a jelenlegi világjárványból adódó helyzet nélkül kevésbé korlátozták volna, egyáltalán nem bánom, hogy Magyarországra jöttem. Minden eddigi tapasztalat, amit itt gyűjthettem, arra késztetett, hogy szeressem ezt az országot, és otthon érezzem magam. És most alig várom a tavasz és a nyár eljövetelét!
Liza Kuto