Légy önkéntes Oroszországban!

Legyél önkéntes Oroszországban!

Egyetemi tanulmányaim befejeztével sikerült kijutnom Oroszországba, pontosabban Voronyezsbe, önkéntesként. Az önkéntesség azon része, ami mások segítését jelenti, mindig is vonzott. Hogy milyen is kint? Milyen jó tanácsokat tudok mondani? Hogy érzem magam?

Kezdjük a kényesebb dolgokkal: orosztudás nélkül ne indulj útnak! Ha már csak megérted, az elég. De legalább az orosz abc-t ismerned kell. Én vonattal utaztam, a kísérő angolul ért, de nem, illetve alig beszél. A repülőről nem tudok nyilatkozni. Az utca embere nem beszél angolul, de segítőkészek. A jó mentor nagyon fontos! Talán mindennél fontosabb. Nekem ezzel nagy szerencsém volt, van. Amiért kijöttem: kaptam két osztályt a helyi suliban, németet tanítok, segítem a tanerő munkáját, angol klubot szerveztünk egy orosz sráccal, stb. A munkába nem kell belerokkanni, ettől senki se féljen. Én teljes erőbedobással csinálom, így sokkal több szabadidőt elvesz, de még így is van azért.

 Voronyezs: ez egy csoda! Ezt látni kell, elmesélni nem lehet! Példákat említek, de ezek csak szánalmas leképzései a valóságnak.Voronyezsben van egy ún. felhőkarcoló, a tetejében egy étteremmel. Balagan city a neve. A legjobb ilyen jellegű hely, amit eddig láttam. Gyönyörű lányok szolgálják fel az ételeket, helyben főzik a (méz)sört!!! Az esti programok tömkelege, és annyira nem is drága. Az étel úgy általában nagyon finom, ízletes. Más, mint a magyar, de finom. Arra viszont mindenki készüljön fel, hogy az oroszokat nem csak leinni nem lehet, leenni sem! Amit ünnepekkor elpusztítanak, az ipari mennyiségű! Meg se próbáld utánuk csinálni! 🙂 A lányok nagyon szépek, kedvesek, az orosz ember jelleme amúgy is olyan, kedves érdeklődéssel faggatja a messziről jött embert. Ezzel élni lehet, kell is, de visszaélni nem szabad, tilos! A közlekedés is megér pár szót: az autópark meglehetősen új, de az utca egy versenypálya. Buszjegy, mint olyan nincs, bérlet sem. Mindezekből látható, Oroszország már rég nem az, mint volt 10-20 évvel ezelőtt. Csak egy példa: nincs kiadó üzlet. Az emberek fogyasztanak, költenek, vége a sorban állós, hiánycikkes világnak. Viszont ennek megfelelően az árak kb. 10%-kal magasabbak. Erre mindenki készüljön! (Az alapvető szolgáltatások, pl.: víz/gáz/áram telefon olcsóbb, de például az élelmiszer drágább.) A hideg tűrhető, az átlag -11 nappal. Én szeretem a hideget, nekem nem okozott problémát. Arckrém, kézkrém azonban kell, mert ha fúj a szél, kegyetlen hidegnek érezni a -7-et is. Amikor azonban olvadni kezd… …tenger mindenhol, ezt nagyon nem szeretem.

Az oroszok nagyon vendégszerető emberek, invitálnak ide-oda, unatkozni itt nem lehet. Amit ki kell próbálni feltétlen: a HAL!!! Annyi hal van itt, hogy az valami eszméletlen! Lazacok, pisztrángok minden mennyiségben, olcsó és jó is. A vodka magától értetődik, de készülj fel rá, az oroszok teát isznak. És nem annyit, mint mi! Képzeld el egy napod kávé, ásványvíz, gyümölcslé stb. nélkül, képzelj helyükbe teát. Ezt szorozd meg legalább öttel. No ennyi teát iszik egy átlag orosz egy nap alatt. Sok ugye? Azonban kell. Megfigyeltem, én is rászoktam az ilyen mennyiségű teára, de jó, nem fázik az ember annyira. Az úton átkelésnél figyelj! Ha dudálnak, menekülj, mert ez azt jelzi: nem áll szándékában megállni – és nem is fog. A lépcsőkre úgy szint  ügyelni kell, mert valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag az oroszok nem tudnak rendes (értsd azonos szintű) lépcsőt csinálni. Ami a legfontosabb: AZ ÚTLEVÉL.

Általános tanács Oroszhonba utazóknak, az útlevél a minden; még a WC-re is – nem vicc!!! – magaddal viszed, ha idegen helyen vagy – akár barátoknál is – ezzel alszol. Mindig belső-zsebben tárolandó, jó messze minden egyéb értéktől. Az útlevél már-már szent. Ha elveszted: véged. Illegális bevándorló lettél, nem hagyhatod el az országot, de maradni sem maradhatsz. Ha nem magyaráz ki a nagykövetség, irány a dutyi. És ez erre nem luxusszálloda, mint otthon. Az útlevél elvesztése itt több, mint ciki. Erre nagyon ügyelni kell. Ami meglepő volt: itt fűtenek, mint a veszedelem. Meleg volt a vonaton, meleg a buszon, meleg az irodában, és meleg minden lakásban. Otthon lemértem, ha nyitva van az ablak, ez +24/+26 fokot jelent, ha nincs, akkor lehet akár +30 is. (A páratartalom-mérőm kiakadt, ergo 20% alatti.) Mentorom, Szása szerint ez azért van, mert bármennyire is paradoxon, az oroszok félnek a hidegtől. Tehát könnyű, laza öltözet mindenféleképpen kell. Alkoholt minden esetben vigyél magaddal, a bor is jó, de az oroszok jobban szeretik a pálinkát. A paprika ugyancsak alap, itt nem lehet venni jót. Bor van, magyar is elvileg, de korántsem olyan, mint a hazai. Ha tudsz főzni, itt lehet brillírozni, ha nem tanulj meg. Itt „nem ember” aki nem tud főzni.

Itt minden nagy, ehhez hozzá kell szokni. Nagyon nagy. Nagyon-nagyon. Például állítottak egy karácsonyfát a Lenin téren, ha nem volt legalább 15 méteres, akkor egy sem. Voronyezs nagyváros, kb. 1.6 millió lakossal, így a gyaloglás – bármennyire szeretek is gyalogolni – nem jó alternatíva. Viszont szép és hasznos. Sokkal többet látni a városból, a szép épületekből. Üdítő néha sétálni egyet, nekem szerencsém van, mert kb. 20 perc séta és már a vízparton is vagyok. A természet szépségeiről egyelőre csak annyit tudok mondani, hogy a tél nagyon szép. Egészen hihetetlen, hogy a folyó/víztározó kb. egyméteres jégtakaróján sétálsz, alattad 50-60 de akár 90 méteres mélység; vagy hogy napokon át esik a hó. (Kora reggel egy markoló teherautóra rakja és elszállítja máshová.) Medvék erre nincsenek, de farkasok a városon kívül igen. Aki ide jön: legyen jókedvű de óvatos! Távoli világ ez nekünk, néha megérteni sem könnyű. Viszont látni, érezni, átélni érdemes. Én csak ajánlani tudom!

Horváth Gergő