Kilenc hónap Katalóniában

Az elmúlt 9 hónapot Spanyolországban, azon belül Katalóniában töltöttem az ESC önkéntes program keretein belül. Ez a program nyitva áll bármely 18-30 év közötti fiatal számára, akik nyitottak arra, hogy a komfortzónájukból kilépve megismerhessenek egy új kultúrát, nyelvet tanulhassanak, utazzanak, mindeközben pedig munkájukkal egy társadalmilag hasznos ügyet szolgáljanak, ráadásul szinte minden költségüket fedezi a projekt.

Régi vágyam volt, hogy részt vehessek a programban, ám mivel meglehetősen határozott elképzeléseim voltak azt illetően, hogy milyen projektet keresek (valamiféle ifjúsági vagy kulturális tevékenység, és mindenféleképpen Spanyolországban), közel 100 elküldött jelentkezésbe, és évekbe telt, mire megtaláltam az „álomprojektet”. A befektetett munka azonban meghozta a gyümölcsét: októbertől Terrassába, Katalónia harmadik legnagyobb városába költöztem és heti 30 órában egy helyi NGO-nál kezdtem dolgozni. Az egyesület fő profilja a nemzetközi mobilitás, így én is ennek egy nagyobb szeletébe kóstolhattam bele. Különböző projekteket szerveznek: önkéntesség és szakmai gyakorlat külföldön, ifjúsági csere, tréning, szeminárium, illetve vannak hosszabb távú projektek, melyeket más nemzetközi partnerekkel együtt hoznak létre. Főként ezek megszervezésében segítettem, illetve tartottunk angol nyelvórákat a helyi fiataloknak a non-formális oktatás keretein belül.

A projekt egyik nem elhanyagolható hozzáadott értéke, hogy ebben az élményben 6 másik önkéntes társammal osztozhattam, akik a világ különböző pontjairól érkeztek (Hong-Kong, Ausztria, Németország, Franciaország, Olaszország és Portugália), hogy szintén itt vegyenek részt saját önkéntes programjukban. Bár (a portugál résztvevő kivételével) ők nem az én egyesületemnél dolgoztak, sok időt töltöttünk együtt és számtalan élményben osztoztunk, közülük kerültek ki a lakótársaim is.

Az egyesület keményen dolgozott azon, hogy ez a kilenc hónap maradandó élmény legyen mindannyiunk számára, az első perctől kezdve 100%-osan a csapat tagjának éreztem magam, rengeteg türelemmel és empátiával voltak felénk és mindig mindenben igyekeztek segítséget nyújtani.

A heti 30 óra munkán túl ingyenes nyelvórákon vehettünk részt, így mostanra (bár még nem igazán beszélem), de valamennyire értem (a spanyol mellett) a katalánt is.

Bár a COVID mindenképpen nehezítő tényező volt és időnként gördített elénk akadályokat is, ezek sosem bizonyultak legyőzhetetlennek és mindig sikerült valamiféle megoldást találni. De a legfontosabb talán, hogy a spanyol és a katalán nyelven túl, a non-formális oktatás módszerein kívül, és az Erasmus+ projektek menedzselésével kapcsolatban megszerzett tudáson túl rengeteget tanultam, és felejthetetlen élményekben lehetett részem.

Egy projektünknek köszönhetően szaunáztam Észtországban egy tó közepén és ittam nyírfalevet, alkudtam strandtakaróért a Barcelonetán a bangladeshi árustól, részt vettem nemzetközi projekteken, ahol egyszerre beszéltünk angolul, spanyolul, olaszul és franciául, mégis megértettük egymást. Bachatáztam a francia önkéntes társammal életem első meglepetés szülinapi buliján, majd tíz napra karanténba kerültem, de a COVID-ot mindig sikerült megúsznom. Megmásztam a környék legszebb csúcsait, lefutottam 125 km-t a Vallparadís parkban, falat másztam, aludtam sátorban a tengerparton. Megismerkedtem a katalán hagyományokkal, karácsonykor énekeltem a cagatíonak, háromkirályok ünnepén megtaláltam a babot a roscónban, calcotadakor bort ittam porrónból és jártam Dalí házánál. Természetesen az evés is fontos része volt a mindennapjainknak, félig indiai lakótársamnak hála megbarátkoztam a csípős ételekkel, főztem gulyást 12 főre, és a helyi orosz étteremben új barátokra tettem szert. Július végén interjút adtam a Terrassai tévének, és könnyes búcsút vettem az egyesülettől a Costa Brava kristálytiszta strandján. Ami azonban minden élmény és tanulás közül a legmeghatározóbb: új otthonra leltem

Tasnádi Dóra