Herold Anna és Pető Lali Finnországban jártak

Beszámoló önkéntes szolgálatról Harold Annától

Önkéntesként Finnországban

2013.11.30.

Az biztos, hogy ha Lali és én meghalljuk azt a szót, hogy Finnország, nem csak a Mikulás és a hideg tél jut eszünkbe, hanem sokkal több. Egy felejthetetlen élményekkel teli hónap.A nagyvázsonyi “Fekete Sereg” Ifjúsági Egyesületnek köszönhetően 2013. augusztus 14-tõl szeptember 11-ig Kokkolában önkénteskedtünk, Lalival. Már korábban is hallottam az EVS-ről, találkozhattam önkéntesekkel, akik a falunkban töltötték a hosszú távú projektjüket, és mindig irigyeltem őket. Ezért nagyon örültem a lehetőségnek, hogy kipróbálhatom magam – egyelőre egy rövid távú EVS-programban.A fogadószervezetünk a Nuorisokeskus Villa Elba volt. Egy hideg, esős nap érkeztünk meg Kokkolába, de a kezdeti ijedtségünk hamar elillant, mikor megláttuk, hogy mennyire kedves emberek fogadnak bennünket. Az ’Ohoj, Opportunities Ahead!’ nevet viselő projektben a finn segítőink mellett nyolcan vettünk részt, négy különböző országból. Két észt lány, két osztrák fiú, két srác Portugáliából, valamint Lali és én alkottuk a csapatot. Nagyon hamar összeszokott társaság lettünk, a szabadidőnket is igyekeztünk minél aktívabban együtt tölteni. Kihasználva a Villa Elba rendkívül kedvező adottságait, gyakran strandröplabdáztunk, sokat szaunáztunk, megtanultunk kenuzni, és nem maradhattak el az esti közös mozizások és kártyázások sem. Az első heti “megérkezési képzés” után feliratkoztunk a nekünk tetsző feladatkörhöz, hogy aztán kezdetét vegye a tényleges munka. Lali a favágó csapatot erősítette, én pedig lelkes konyhai kisegítő lettem. De a négy hét alatt segítettünk a másik két csapatnak, a környezetvédelmiseknek, illetve megnézhettük, mivel tölti egy napját a mindenki által irigyelt, médiás csoport.Mikor letelt a munkaidőnk, a mentoraink különböző foglalkozásokat tartottak nekünk, valamint minden nemzet rendezhetett egy saját estet, amikor ki-ki bemutathatta az országot, ahonnan érkezett. Mi augusztus 20-án tartottuk meg a magyar-észt estet, hiszen ez a dátum ,számukra is igencsak fontos, ekkor ünneplik az Észt Köztársaság napját. Így aztán amellett, hogy mi is számos izgalmas dolgot megtudtunk aznap Észtországról, a többi önkéntes elleshette Lalitól a csárdás alaplépéseit, megkóstolhatták a Balaton szeletet, sőt sikerült egy kis limbo-hintózásra is rábírni mindenkit.Sokat kirándultunk, megismertünk környező településeket. A legjobban sikerült talán a piispalai ifjúsági táborban töltött hétvége. Itt rengeteg sportlehetőség közül válogathattunk: kipróbálhattuk az eco shootingon a falmászáson át a bowling-ig mindent. Szerencsénkre az ott tartózkodásunk alatt került megrendezésre Kokkola legismertebb nyári fesztiválja, a Venetsialiaset. Ez alkalomból Monika, a „legjobb táncos” címet elnyerő mentorunk elvitte a vállalkozó szelleműeket egy táncos estre, ahol tánctanárok segítségével kipróbálhattuk, hogyan kell foxtrottozni vagy épp tangózni. Persze ezek mind csak egy-egy kiemelt mozzanatai annak a 4 hétnek, amit a Villa Elbában tölthettünk önkéntesként. Azt hiszem, hogy mindez sokkal több. Talán így, csaknem három hónappal a hazatértünk után tudjuk igazán átgondolni, mit is kaptunk ettől a lehetőségtől. Rendkívül értékes emberekkel, színes egyéniségekkel ismerkedtünk meg a projekt folyamán, így könnyen tudtunk új barátokat szerezni. Amellett, hogy a kitchen staff-os (konyhai szolgálat) munkámnak köszönhetően megtanultam, hogyan kell elkészíteni a finnek jellegzetes süteményét, valamint anyukám örömére pár lépéssel előrébb vagyok azon az úton, hogy igazi háziasszony váljon belőlem, megtapasztaltam, milyen egy multikulturális közegben tölteni egy hónapot, ami által még szociálisabb és nyitottabb lettem mások kultúrája iránt.Ha tehetném, biztosan részt vennék még rövid távú EVS projektben, de sajnos ilyet csak egyszer lehet. Viszont Lalival mindenkinek ajánljuk ezt a fantasztikus lehetőséget, és azt tanácsoljuk, hogy aki teheti, éljen vele! Nekünk pedig maradt még 11 hónapunk, amit eltölthetünk immár hosszú távú EVS önkéntesként egy számunkra kedves országban.

Köszönjük Fekete Sereg, köszönjük Villa Elba!