Fogjuk be a szelet!

A szeptember 21-22-i hétvége nagy jelentőséggel bír Nagyvázsony életében, hiszen a falu a Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület szervezésében egy nemzetközi konferenciának adott otthont. A konferencia a „Fogjuk be a szelet!” címet kapta, utalva ezzel a vitorlázásból jól ismert kifejezésre. A szél ősi szimbólum, akárcsak a vitorlás – jelképezik az erőt, a tenger, az élet rejtette kihívásokat és lehetőségeket. Ahhoz, hogy befoghassuk a szelet, bátorságra van szükség, türelemre, figyelemre, szűnni nem akaró tudásszomjra és sok gyakorlásra. A konferencia célja az volt, hogy találkozzunk, meghallgassuk egymás történeteit, tapasztalatait, ötleteit, és egymást segítve fejlődjünk, tanuljunk. Az eseményre a világ minden tájáról érkeztek az emberek – voltak résztvevőink Kolumbiából, Tunéziából, Peruból, Nepálból és Európa számos országából – így aztán a vendégeinknek valóban át kellett szelniük a Hét tengert, hogy végül a hétvégére lehorgonyozhassanak Nagyvázsonyban.

A péntek a társadalmi vállalkozások napja volt. Közgazdászok, társadalmi vállalkozók, ifjúsági szakértők beszéltek a téma jelentőségéről. Miután Fábry Szabolcs nagyvázsonyi polgármester köszöntötte a résztvevőket, az első előadó, Henry Devia Prado, a kolumbiai Pradera polgármestere az ottani fiatalok helyzetét mutatta be nekünk. Beszédében kiemelte a társadalmi párbeszéd fontosságát a térségben, külön hangsúlyozva, hogy ő és Pradera város közössége nyitott bármilyen nemzeteken átívelő együttműködésre, ami a közös célt, a béke megvalósítását helyezi előtérbe. A mai Kolumbiában ugyanis a legnagyobb kihívást továbbra is a társadalmi egyenlőtlenségből fakadó háború megszüntetése jelenti. A délelőtt folyamán továbbá megismerkedhettünk jó gyakorlatokkal, inspirációt meríthettünk a gyulaji Hetedhét Határ Szociális Szövetkezet példájából, aminek az innovatív tevékenységéről, a közösségi összefogás szerepéről Németh Nándor számolt be. Lévay Csaba az ország legnagyobb társadalmi célú mentorszervezetét, a BossConnect    mentorprogramot ismertette, amely mint elmondta, tehetséges fiatalok vállalati karrierjét hivatott támogatni. Csaba előadását követően Mátyás Mónika a magyar startupokat támogató Input programról tartott részletes beszámolót, majd a kiscsoportos beszélgetések arra is lehetőséget nyújtottak, hogy a témában érdekeltek segítséget kérjenek tőle az ötleteik megvalósításával kapcsolatban.

A konferencia második napja az önkéntességről szólt. Külföldi és magyar szakértők beszéltek az épp aktuális önkéntes programokról, az azokban rejlő lehetőségekről. A nap kulcsszava a párbeszéd volt: igyekeztünk megfelelő platformot biztosítani ahhoz, hogy a programban részt venni vágyó fiatalok feltehessék kérdéseiket egykori önkénteseknek, s lehetőségük legyen kötetlen körülmények között kapcsolatokat építeni, terveiket továbbszőni. Ezt követően a délutáni műhelymunka arra teremtett alkalmat, hogy a témában jártas és Európa-szerte elismert ifjúságsegítők is bekapcsolódjanak a beszélgetésbe, megosszák egymással tapasztalataikat, és meghatározzák az együttműködésük irányát, következő lépéseit. Azt gondolom, hogy Hamdi és Viktor előadása után pedig azoknak is megjött a kedve az önkéntes szolgálathoz, akik korábban nem tudtak ilyen projektek létezéséről, vagy csupán bármilyen okból fakadóan elvetették az önkéntesség gondolatát.

Hamdi az első Fekete Sereg által fogadott önkéntes. A fiú még 2006-ban, 12 éve érkezett hozzánk Tunéziából. Hamdi óriási szeretettel gondolt vissza a Nagyvázsonyban töltött egy évére. Elmesélte, hogy annak idején két projekt közül kellett választania: az egyik Franciaországban, a másik Magyarországon volt. Hangsúlyozta, hogy ugyan a hozzá hasonló tunéziai fiatalok 99%-a a nyelv miatt (Tunéziában az arab mellett a másik elterjedt nyelv a francia) Franciaországba jelentkeztek volna önkénteskedni, ő egészen magabiztosan Magyarországot választotta. A döntésében nagy szerepet játszott, hogy szeretett volna felfedezni egy számára akkor még teljesen idegen országot, s megismerni egy az övétől eltérő kultúrát. Hamdit hamar megszerette Nagyvázsony közössége, egy magyar családra is lelt, akikkel azóta is tartja a kapcsolatot. Azóta Hamdi megnősült, egy három éves kislány büszke apukája, csupán egy dolog nem változott: azóta is kitűnően beszél magyarul. Az élménybeszámolójában kiemelte, hogy mennyi mindent köszönhet az EVS önkéntes programnak, és arra ösztönzött mindenkit, hogy ütemezzék át az életritmusukat, tartsanak egy kis szünetet, és menjenek el akár csak egy hónapra önkénteskedni. Elmondása szerint ennek a tapasztalatnak köszönhetően sokkal bátrabb lett, nem ijed meg a kihívásoktól, sokat tanult önmagáról, és mára már azt is tudja, hogy a váratlan helyzetek az adott pillanatban talán félelmetesnek tűnnek, de mind azért vannak, hogy fejlődjünk általuk.

Mátis Viktor története, Hamdiéhoz hasonlóan ugyancsak egyedülálló. Viktor tősgyökeres nagyvázsonyi fiatalként sokáig segítette a Fekete Sereg munkáját. Mallorcára szeretett volna jelentkezni önkéntesnek, de valamilyen oknál fogva az a projekt meghiúsult, így került Viktor Törökországba. A hosszú távú EVS szolgálata alatt nem csak az országot és a kultúrát szerette meg, de tökéletesen elsajátította a török nyelvet. A program lejárta után visszajött Magyarországra, jelentkezett egyetemre, majd később egy állásra: megpályázott egy pozíciót a Külügyminisztériumnál. Legnagyobb meglepetésére 26 évesen kinevezték Magyarország Ankarai Nagykövetségének a kulturális attaséjává. Mind óriási érdeklődéssel hallgattuk Viktor történetét, aki végtelen közvetlenséggel és szerénységgel osztotta meg velünk élményeit, tapasztalatait. Viktor a beszédében többször kiemelte azt, hogy mennyire fontos valamennyi döntésünkre, pici lépésünkre kiemelten odafigyelni, hiszen mind szükségesek a sikerhez vezető úthoz, továbbá soha nem tudhatjuk, hogy melyiknek lesz később sorsfordító szerepe az életünkben. Ahogy mondja, erre az övé a legjobb példa – ha annak idején nem Törökországba kerül, s nem tanul meg törökül, talán ma teljesen más úton járna. Állítása szerint (kulisszatitkokat elárulva) ugyanis ennek az EVS szolgálatának köszönheti, hogy annak idején rá esett a pozícióra felvételiztetők választása. Viktor tanácsa tehát hasonlít a Hamdi által elmondottakra – ő is arra ösztönzött mindenkit, hogy legyenek bátrak, merjenek igent mondani az elsőre talán ijesztőnek tűnő feltárulkozó kihívásokra, mert azok előre nem tudható lehetőségeket rejthetnek magukban.

Azt gondolom, a konferencia legfőbb üzenete – a vitorla-metaforával élve – az, hogy bármely tenger habjait szeljük is, valójában mind egy hajóban evezünk. Ezért nekünk, fiataloknak, időseknek, falusiaknak, városiaknak, európaiaknak, afrikaiaknak, ázsiaiaknak, dél-amerikaiaknak közös érdekünk és feladatunk, hogy bizonyos időközönként találkozzunk, meghallgassuk és támogassuk egymást. Hiszen ha odafigyelünk egymásra, rájövünk, hogy a történeteink talán részleteiben eltérnek, mégis ugyanazt az utat járjuk. Számomra ez az önkénteskedés és az utazás legnagyobb ajándéka – megérteti velünk, hogy nem létezik idegen ország s vidék, csupán mi nem ismerjük még az adott helyet, kultúrát és embereket.

Herold Anna

2018-09-23