Esély

Dél-Franciaországban egy – ökológiáról szóló egy hetes szemináriumon – négyen vettünk részt Magyarországról, ahol a Fekete Sereg Ifjúsági Egyesületet képviseltük. A következő sorokat a repülőn írtam, hogy tényleg friss élményeket tudjak beszámolni.

Itt inkább az érzéseimről és a tapasztalataimról írtam. El sem hiszem, hogy megcsináltam a kurzust, nagyon jól éreztem magam és megszerettem az embereket, akikkel együtt voltam, hiányozni fognak. Igazi kis csapattá alakultunk, ugyan nem volt sok időnk, de annál tartalmasabb volt az együttlét. Sokat tanultam és egy hatalmas élmeny volt számomra ez az út.

Megtanultam, hogy képes vagyok egyedül is megállni a helyem, még akkor is, ha az angol tudásom csekély.

Először nagyon fura érzések keveregtek bennem ezzel az úttal kapcsolatban. Indulás előtt féltem (nem tudom miért, hisz előzőleg megjártam már önkéntesként Finnországot), aztán elszántam magam, hogy elmegyek. Mikor megérkeztem nagyon fáradt voltam. Egyszerre volt ilyen „De jó, hogy itt vagyok végre és szuperek az épületek”  de a „Haza szeretnék menni, jó, hogy csak egy hét”  érzésem is meg volt. Nagyjából a 3-4. nap környékén kezdtem felengedni ebből az egész furcsa érzésből, és jól tettem. Csodás emberekkel találkozhattam és nagyon hamar megszerettem őket. Nagyon jó csoport/csapat lettünk!

A koordinátoraink, végtelenül kedves, segítőkészek és pozitív felfogású emberek voltak. A szakácsunk pedig nagyon kitett magáért mindennap, hogy mindenki igényeinek, allergiájának megfelelő ételt készítsen. Nagyon hálás vagyok neki ezért! Nem mellesleg az utolsó este kiderült róla, hogy remekül tud gitározni.

A képzés maga nagyon jó volt, játékos, kommunikatív módon volt megfogalmazva az egész. Az egyik kedvenc pillanatom, amikor a napelemet felhasználó sütőt építettük.

Pár mondatot írnék a képzésről. Az első nap az utazós nap volt, második nap ismerkedős feladatokat, játékokat játszottunk, hogy összeszokjon a csapat. Második nap délutánjától kezdődött a „munka”. Nem előadásokat kell elképzelni, ahol mindenki kukán ült és hallgatott, sem mélyre ható beszélgetéseket, inkább aktív csapatokat, akik a saját megoldásuk próbáljak megtalálni egy adott témával kapcsolatban. A képzés témái érintették az aktuális problémákat, mint pl. klíma felmelegedés, szén-dioxid kibocsájtás stb. fakitermelés a bolygón, élelem felhasználása világszerte, hogyan hasznosíthatjuk a napenergiát sütésre, biofarm látogatás is volt. Beszélgettünk arról, hogyan tehetnénk jobbá egy adott várost (közlekedés, napi élelem, fizetés), és még sok más, illetve voltak egyéni kérdések, mint pl. „Mi a saját projektünk és mi kell ennek eléréséhez?”. Ezeket mind játékosan oldottuk meg, volt, hogy énekeltünk, volt, hogy plakátot rajzoltunk, makettet építettünk gyurmából, előadásokat tartottunk a saját rajzainkat bemutatva, összefoglalva jó hangulatban teltek a falatok.

A képek, melyeket közzé teszek, mutatják, hogy komoly témákat is fel lehet dolgozni vidáman, gyakorlatiasan, praktikusan. 

Szerintem így sokkal hasznosabb, maradandóbb volt a szeminárium, mintha csak beszélgettünk volna és így is nagyon sokat tanulhattunk egymástól. Nagyon tetszett, hogy aktív jelenlétre volt

kitalálva. Nagyon hálás vagyok az egész csapatnak, hogy befogadtak és hogy segítettek fordítani.

Merci Beaucoup 😊!

Kiss Virág