Egy hét Temesváron

Sziasztok, kedves követők!

Mayer Anna vagyok és a Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület jóvoltából egy hetet Temesváron töltöttem nagyvázsonyi fiatalokkal egy Erasmus+ ifjúsági csere keretében, ahol rengeteg kalandban volt részünk. Én, mint kísérő utaztam a fiatalokkal.

A hét témája a mentális egészség volt és a programjaink is e köré a téma köré épültek, erre fókuszáltak. Az első nap leginkább ismerkedési játékokkal és feladatokkal zajlott, ezután kezdtünk el a tényleges témával foglalkozni, például meditáció, jóga, beszélgetések és egy színpadi jelenet elkészítésével. A napjaink tele voltak programokkal, de az estéinket általában szabadon töltöttük. Több karaoke partit is tartottunk, amit mindannyian nagyon élveztünk és természetesen volt lehetőség bulizásra is.

A hét egyik fénypontja az interkulturális este volt, amikor megismertük egymás országát és kultúráját és természetesen kipróbáltuk az egyes országok helyi ételeit és italait, mindenki hozott magával egy kis hazai különlegességet. Összességében egy fenomenális hét áll mögöttünk, rengeteg csodálatos emberrel találkoztunk és életre szóló élményeket szereztünk.

Kicsit részletesebben a projekt héten töltött élményekből:

Már az ismerkedési programok is nagyon érdekesek voltak. Az egyik, amit kiemelnék, egy bizalomépítő játék. Nagy körben álltunk mindannyian és három szintje volt a játéknak. Először almákat dobáltunk egymásnak, fontos volt, hogy mindenki figyeljen a másikra és az almát mindenképpen elkapjuk. Az első szinten még beszéltünk egymáshoz: ránéztél az emberre, akinek dobni szeretnéd az almát, szóban megbeszéltétek, hogy őt választottad és neki dobod az almát. Miután elkapta, ő is keresett egy embert és ugyanígy adta át a választott embernek az almát. A következő szinten mindezt szavak nélkül, szemkontaktussal kellett “megbeszélni”. A cél ugyanaz volt: ne essen le az alma. A harmadik szinten almák helyett embereket adtunk át egymásnak. Először egy bekötött szemű ember állt a körben, akinek egy másik megfogta a vállát, szemkontaktussal jelezte valakinek a körben állók közül, hogy hozzá küldi, majd miután megfelelő irányba állította a bekötött szemű egyént, elindította. Nehezítésként egyre többek szeme lett bekötve és kerültek a körbe, ezáltal nagyon koncentrálni kellett egymásra, nehogy a bekötött szeműek összeütközzenek. Ez a játék nagyon szépen elkezdte kialakítani a bizalmat és az egymásra való odafigyelést. A hét második felében a programok sokkal mélyebben foglalkoztak a mentális egészséggel és jólléttel. Az egyik nagyon érdekes feladat az volt, hogy kis csoportokban egy jelenetet kellett csinálnunk. Kaptunk egy szituációt, amelyben az egyik szereplő nem megfelelően lett kezelve az emberek által. Ezt kellett színpadra vinni, majd közösen megoldásokat kerestünk arra, hogy hogyan lehetne az ilyen szituációkat jobban kezelni. A programba sok-sok beszélgetés volt, az egyik ilyen a gyerekkori mesékről szólt. Kis csoportokban el kellett mondani, hogy kinek mi volt a gyerekkorából egy meghatározó mese. Ki kellett fejteni, miért ezt a mesét választottuk, tudunk-e azonosulni valamelyik szereplővel, illetve az életünkben lévő személyeket melyik szereplőhöz tudjuk hasonlítani. Érdekes volt meghallgatni egymás történetét és hogy kinek mit jelentenek ezek a gyerekkori mesék.

Sokat tanultunk egymásról, saját magunkról, ezen az élményekben gazdag héten.

Mayer Anna