Wrhovina Péter élménybeszámolója Kokkolából
2022 márciusában, abban az egyedülálló lehetőségben volt részem, hogy képviselhettem Magyarországot az Európai Szolidaritási Testület önkéntes kiküldetésén, Kokkolában, Finnországban. A projekt fő irányvonala a barátság tematika köré fűződött: a világjárvány lecsengésével újranyitó finn általános iskolákban tartottunk 45 perces játékos foglalkozásokat 9-11 éves kisdiákok számára a barátságról, kiemelt hangsúlyt fordítva Európa nemzeti sokszínűségére. Mindezen túl, a fogadó szervezet Villa Elba munkatársai arra is figyelmet fektettek, hogy az önkéntesség időtartalma alatt ne csupán a szervezet által kitűzött projekttervek, hanem az egyéni fejlődési célok is megvalósuljanak.
Személyiséget fejleszteni „már nem is olyan faital felnőttként”
A világjárvány árnyékában nem kaptak elegendő teret a kapcsolatok építésére vágyakozó huszonévesek, így hozzájuk hasonlóan én sem tudtam kiteljesedni az online kurzusok, távmunka világában és nagy örömömre szolgált, hogy az önkéntességem során fejleszthettem szociális készségeimet. Elsősorban a türelem, az asszertivitás és a nemzetközi kommunikáció területén értem el olyan sikereket, amelyeknek már itt volt az égető ideje.
Új terepen kontárkodni
Noha szokták javasolni, hogy önkéntesnek olyan szakmai területre menjen az ember, amelyhez tényleg ért, nekem felüdülés volt kijönni a monitor mögül és emberekkel együtt dolgozni, kreatív feladatokat elvégezni. Finn és svéd gyerekekkel fejlesztő foglalkozást levezetni új kihívásnak számított, de meglepően sikerrel vettük az akadályt és a döcögős indulás ellenére, beérett a csoportmunka gyümölcse.
Megismerkedni a nagyon távoli rokonokkal
Az egyhónapos kokkolai tartózkodás során az instruktoraink mindent megtettek annak érdekében, hogy alaposan bemutassák nekünk a finn és finnországi svéd kultúrát. A nyelv, a gasztronómia, a hagyományok, a történelem és társadalmi kérdések egyaránt terítéken voltak nap, mint nap a beszélgetéseink során. Hiába tudott, hogy nyelveink őriznek néhány közös ősi vonást, Finnország számtalan olyan apró sajátosságot rejteget – legyen szó a tejes-kapros étrendről, percnyi pontosságról, feleségcipelő tradícióról, lapp őslakokról, élvonalas oktatásügyről – amelyeket igazán csak finn emberek között élve ismerhetünk meg.
Barátságot szőni az összezártságban
Grúz, holland, luxemburgi, magyar, olasz, portugál, román, szlovák önkéntesben beköltözik egy mindentől távol eső kempingbe. A valóságshow hangulatból sikerült kihozni a maximumot, mám-már néhány szappanopera is megirigyelné. Ezt a kulturális kavalkádot fűszerezve a bosnyák, fehérorosz, finn, orosz, osztrák, svéd kisegítő személyzettel a még nagyobb diverzitás valami rendkívül inspiratív közeget, összekovácsolt csapatot ad eredményül.
Látni a csodát
Március talán a legideálisabb hónap, hogy az egyre hosszabbodó nappalokon élvezni lehessen a hódunna fedte tajgaerdőt, a mínusz fokokban szikrázó napsütést és a félméteres jégbe fagyott tengeröblöt. S elérzékenyítő pillanat, amikor riaszt a telefonon az applikáció az valami éjjeli órán, hogy MOST kell szaladni! És akkor öltözni kell és sietni, mert ott van az ember szeme előtt a horizonton zölden pislákoló fény, az aurora. El-eltűnik, csóvát lövell, táncol és megvilágítja a hóbuckás tájat és egy életre bevési magát a legcsodálatosabb emlékek közé.
Köszönet jár a lehetőséget a nagyvázsonyi Fekete Sereg Ifjúsági Egyesületnek, amely kiküldött engem erre a remek lehetősére és a kokkolai Villa Elba ifjúsági központnak, amely fáradhatatlanul tüsténkedett, hogy a nap 24 órájában otthon érezzem magam; továbbá lelkesítek, buzdítok mindenkit, akik a jövőben néznek efféle kalandos küldetés elé!
Wrhovina Péter
Paloznaki Ifjúsági Szervezet