Kandikó Rita beszámolója
2017.03.24.
Aztékok földjén járhattam
2017-03-24
Kandikó Rita beszámolója
Az Erasmus+ brüsszeli pályázatának köszönhetően 2017 márciusának elején Tepoztlánban, Mexikóban vettem részt, egy előkészítő találkozón, ahol, nepáli, vietnámi, spanyol, litván és mexikói ifjúságsegítőkkel találkozhattam. Már a landolás is izgalmas volt, hiszen a 21 milliós metropolisz közepén található a reptér, ami Dél-Amerika egyik legforgalmasabb reptere. A város 2200 m magasan helyezkedik el, így érződik a különbség, mikor kijövünk a reptérről.Tepotzlán 80 km-re, délre található a fővárostól. A 12 és fél órás (Madrid-Mexikó) utazás után buszra pattantam és mentem találkozónk helyszínére gyorsjárattal, a kicsit drágább gyorsjáraton igazi mexikói szappanoperát nézhettem. A busz a város szélén tett ki, majd onnan taxival mentem újabb 5 km-t a szállásunkra, ami maga a paradicsom volt.Frissen facsart mangóval várt a tulajdonos és a Maja nevű lakosztályon elfoglalhattam a szállásom. Külön kicsi udvarunk is volt. A szobán a litván kolléganőmmel, Justinával osztoztunk, akivel a program végére jó barátságot kötöttünk. Justina 6 hónapot az EVS támogatásával Kolumbiában töltött, majd utána még 4 évig maradt kinn, és már öt éve újra Litvániában él. Az öt nap alatt bemutatkoztunk egymásnak, és a spanyol partnerünk bemutatta a projektet, aminek az a célja, hogy a nem dolgozó és nem tanuló fiataloknak adjunk esélyt ebben a programban a részvételre, EVS program keretében. Az európai országok Nepálba 5, Mexikóba és Vietnámba 6-6 hónapra küldhetnek majd 2-2-2 önkéntest szeptembertől. Júniusban, Spanyolországban lesz egy képzés, ahol mind a hat ország részt vesz, és felkészülünk a nemzeti képzésekre, ahol különböző módszereket mutatunk be a fiataloknak, hogy hogyan tudnak könnyebben elhelyezkedni a munkaerőpiacon.Az öt nap alatt el is látogattunk az egyik leendő fogadóhelyre egy cautlai szakközépiskolában, ami cukornád ültetvény mellett található, ahol asztalosokat, villanyszerelőket és 10 másik szakmát oktattak. Éppen benézhettünk az asztalos műhelyben az oktatásra és nagy meglepetésemre 16 és 56 éves tanuló is volt. Élethosszig tartó tanulásra láthattam jó mintát. Az iskola igazgatója fogadott minket és nagy örömmel fogadják majd a magyar, litván és spanyol önkénteseket, akik náluk az angol nyelvtanításban és a mesterek mellett tudnak majd segíteni.
A látogatás alatt megismerkedhettünk mexikói népzenével és néptánccal. Kipróbálhattuk a hagyományos mexikói izzasztó kunyhót, a temazcalt, ami, mint a magyar izzasztó- vagy gőzkunyhó, ugyanazt a célt szolgálja. A test-lélek-szellem egyidejű tisztulását, gyógyítását. A szer során az aránylag szűk és kicsi kunyhóban fokozatosan nő a hőmérséklet és a páratartalom, miután a szertartásvezető a sötétben az izzó kövekre gyógynövényeket szór és folyamatosan locsolja rájuk a vizet. Ezzel egyidejűleg pedig elhangoznak a fohászok, kérések, melyek a hagyomány szerint a felszálló gőzzel jutnak el a Teremtőhöz. Majd felhangoznak a közösen éneklendő szertartás dalok, a legősibb hangszer, az élő hang rezgései és egy dob ritmusa, az erősödő forrósággal együtt átjárják az embert, betöltik a teret. Mi az égtájakra hangolva „felépített” szertartáson vettünk részt, amely több szakaszból, körből állt. Ezek között szünetek voltak, melyek hosszát a körökkel együtt a kunyhó vezetője határozta meg. A 24 éves fiatal már 12 éve tart szertartásokat. Igazán felemelő volt részt venni.Még járhattunk a helyi piacon és felmentünk a várost körülölelő egyik hegy tetejére, ahol piramis állt. Az öt nap alatt nagyon sok élménnyel gazdagodtunk, sok-sok finom friss gyümölcsöt, mangót, maracuját, papaját és zöldséget, avokádót, medvetalp kaktuszt és sok-sok frissen sütött kukorica tortillát ettünk, és frissen facsart leveleket ittunk. AMVIAC egyesület, a fogadó szervezet, építőtáborokat szervez, az idei évben tecquilla tábort is terveznek, ahol agavé szüretre várják az önkénteseket.