A Szentföld másképpen

A Szentföld másképpen

2013-04-17

Az izraeli partnerszervezetünk, a Youth Forum Israel ( YOFI – Izraeli Ifjúsági Fórum)  és  Authorithy Ashdod város önkormányzata meghívására a „Fekete Sereg” Ifjúsági Egyesület elnöke, már második alkalommal  kapott meghívást Ashdoodba, Izraelbe, egy nemzetközi szemináriumra. A találkozó címe :”Yes we can” (azaz – Igen, mi képesek vagyunk). A találkozó kiemelt témái voltak a bűnmegelőzés, a káros szenvedélyek és az erőszak terjedésének megakadályozása a fiatalok körében. A programon tíz ország ifjúságsegítői, civil szervezet képviselői vettek részt. Így lehetőségünk adódott egy másfajta szemszögből is megismerni a várost, az országot, amiről a média nem igazán tudósít. Ashdod Izrael 5. legnagyobb városa 240 ezer lakossal, 35 km-re Tel-Avivtól délre a Földközi-tenger partján. A lakosság 30% alija (azaz újonnan hazatérő, szó szerint „felmenetelt” jelent – a zsidók ezzel a szóval jelölik a zsidó Izraelbe való hazatérését), és 25% ortodox zsidó. Így a városban kiemelt elsőbbséget élvez az erőszak terjedésének a megakadályozása.Az egy hét alatt betekinthettünk Dvorit városnegyed „Erőszakmentes város” programjába. Jártunk Jeruzsálemben  Yad Vashem – Holocaust Emlékközpontban, Ashdodban találkoztunk a Szülői őrjárat képviselőivel, ellátogattunk két ortodox zsidó általános iskolába. Péntek este családoknál vacsorázhattunk, ahol vendéglátóink családi környezetben meséltek a Shabbat hagyomány jelentőségéről. Számomra, ami a legérdekesebb műhelymunka volt, az a Szülői Őrjárat.

A programot az állam támogatja, és a  rendőrség az, aki kezdeményezte. Az őrjárat célja, hogy este 10 és hajnal 2 óra között járják a szülők láthatósági mellényben a várost, tengerpartot, és beszélgetnek 12-18 éves fiatalokkal az alkoholról, kábítószerről. A fiatalok figyelmét felhívják az utcán, parkban, tengerparton is az alkohol és a kábítószer veszélyeire. Az ottlétünk alatt mi is őrjáratozhattunk. Én a francia nyelvű csoportba kerültem, ők olyan negyedben voltak, ahol a fiatalok többsége Franciaországból tért haza, és ők jobban beszélik még a franciát, mint a hébert. A szülőkkel való beszélgetésből megtudhattam, hogy bizony Izraelben is nehéz az újonnan hazatérőknek, az alijáknak is. Az apa akivel beszélgettem, Franciaországból érkezett 7 évvel ezelőtt. Három hónapig kapott lakást és segítették, kaptak szociális támogatást. Utána saját lábra kellett állni. A férfi családjával érkezett, 3 gyermekével és feleségével. Franciaországban szakács volt, Izraelben nem tudott ebben a szakmában elhelyezkedni. Először meg kellett tanulni héberül, majd beiratkozott rendőrtiszti szakközépiskolába, ma már van munkája, rendőr. Először vettek házat is, de később nem tudták fizetni a lakás fenntartását, így el kellett adni a házat, azóta albérletben laknak. Miután röviden elmesélte életét, megkérdeztem tőle, hogy nem bánta-e meg a biztonságos Európából, Párizsból a hazatérést? A válasz: nem, egyáltalán nem, itt Ashdodban biztonságba érezzük magunkat, nem úgy, mint Párizs  XIX. kerületében. Ashdodban az ott tartózkodásunk alatt hatástalanítottak egy bombát, amit ezelőtt 2 hónappal a gázai övezetből lőttek át ide, de akkor a három bombából ez az egy nem robbant fel. Azt gondolom, kinek mit jelent a biztonság, az mindenkinek más. Örülök, hogy ott lehettem, beszélgethettem ott élő emberekkel. Róluk ritkán lehet hallani, itt nálunk. Ez is a Szentföldön történt, talán egy kicsit másképp…

Kandikó Rita