A nyelvek embere

Az ERASMUS+ által részt vehettünk egy ifjúsági cserén Portugáliában, Castelo de Vide városában. A
program április 24. – május 3.-ig tartott. A program témájának címe „Are the fairytales fair?” vagyis
„Igazságosak a tündérmesék?” volt és ezen a kereten belül dolgoztunk fel pár témát.

De kezdjük a legelején. Április 24-én hajnali egy órakor indultunk el Nagyvázsonyból a Liszt Ferenc
Nemzetközi Repülőtérre ahol 4.30-kor volt a becsekkolás és 6.30-kor volt a felszállás. Az első
repülőnkkel Barcelonában landoltunk 8.45-kor. Nekem ez volt az első repülő utam és nagyon
izgultam az elején, de a felszállást követően rájöttem, hogy a gépen professzionálisan képzett pilóták
dolgoznak és ez segített a megnyugvásban. Barcelonából 11.05-kor indultunk tovább szintén
repülővel, majd liszaboni idő szerint délben megérkeztünk az ottani reptérre. Volt hét óra szabad
időnk, úgyhogy elmentünk várost nézni. Valószínűleg vagy eltévedtünk vagy a térkép vitt el minket
rossz irányba, de Lisszabon egyik szegényebb felét jártuk be az idő nagy részében. Számomra itt a
legizgalmasabb dolog az volt, hogy próbáltuk megérteni a portugálokat és valahogy útbaigazítást
kérni, de kalandos volt és legalább elütöttük az időt. Nagyjából este hét órára visszaértünk a reptérre
és jött az újabb kihívás. Megkellett találnunk a többieket. Telefonon próbáltam értesülni, hogy merre
kellene keresnünk őket, majd egy óra sikertelen próbálkozás után felbukkant az egyik portugál
kontaktunk, kezében egy a város nevével ellátott papírral. Az új barátunk neve Afonso. Ő elvezetett
minket a buszhoz ahol várakoztak már a spanyolok és az olaszok. Már csak a német és a holland
csoportra vártunk, akiknek késett a járatuk, de este kilenc óra környékére megérkeztek ők is és
elindultunk a szállásra, ahol már vártak a franciák és a portugál vezetőség. Éjfél feke meg is érkeztünk
a szállásra volt egy kisebb bemutatkozás a szervezők részéről, majd beosztották a szobákat és
mehettünk aludni.


A második napon reggel nyolc óra után közösen indultunk reggelizni, majd kilenc órakor elkezdődött
egy megemlékezés a portugál forradalomról. A menet után a vezetőnk, Altino tartott egy kiselőadást a
forradalomról. A nap hátralevő részében meglátogattuk a helyi várat és volt egy kis ismerkedés.

Az ezt követő napokon projekt munkák voltak . Első feladatunk során gyűjtöttünk olyan szavakat
illetve kifejezéseket amelyek szerintünk minden tündérmesében megtalálható, majd szavazással
kiválasztottunk ötöt amik ezután a hetünk főbb témái lettek. Ezek a szavak a Kulturális, Morális,
Varázslat, Sors és az Álom.


Feladataink között számomra a két legérdekesebb az volt mikor bekellett mutatnunk két magyar
legendát vagy népmesét, illetve mikor ezeket vegyes csoportokban felkellett dolgoznunk és át kellett
alakítanunk.

A hét alatt megismertem sok új embert és szereztem pár új barátot. Nemzeteket összesítve voltak
franciák, németek, spanyolok, olaszok, hollandok, portugálok és magyarok. Szinte hihetetlen, de a
legtöbb nemzetből volt legalább egy ember, aki megemlítette, hogy vannak magyar barátai és
számomra ez meglepő volt. Engem a legtöbb ember úgy könyvelt el, mint a „Nyelvek Embere” mert
kb hét nyelven megtudtam szólalni legalább pár szót, és ezen a programon is megismerkedtem pár új
nyelvvel és kifejezéssel.


A haza út viszonylag egyszerű volt. Május 3-án 8.30-kor indultunk el Lisszabonba Castelo de Vide-ből
és egyenes járattal jöttünk Budapestig, ahol már vártak minket. Nagyjából este tizenegy órára haza is
értünk.

Nagyon köszönöm ezt a lehetőséget a Fekete Seregnek, az ERASMUS+-nak és azoknak az
embereknek akik segítségükkel hozzájárultak, hogy ebben a programban részt vehessünk. Egy örök
életre szóló élmény volt és alig várom, hogy mehessek a következőre.

Bokor Dániel