Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület
8291 Nagyvázsony, Petőfi u. 2.
Tel/Fax.: +36-88-264-464
E-mail: info@fekete-sereg.hu

Adószám: 18926198-1-19

Bankszámlaszám: 73200017-10002371-00000000

Három grácia az Óceánon túlról

A Fekete Sereg januárban 16 napig három dél-amerikai hölgyet fogadott. A hölgyek nem akárkik voltak Paraguayból Sonia a ...

Eseménynaptár
Január 2018
HKSzeCsPSzoV
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031
Híreinkből

Együtt könnyebb…

Mire tanit egy önkéntes út?

Értékelő talalálkozó Nairobiban - Moving People Volunteering – Tegyünk Emberek az Önkéntességért!

 

Mire tanit egy önkéntes út?

Sokat gondolkoztam azon, hogy majd egyszer bejárom a világot, felejthetetlen túrákon veszek részt, életre szóló barátságokat köttetek más országból más kultúrával rendelkező emberekkel, hogy a kapcsolathálózatom nem csak a saját hazámban fog kiterjedni, hanem a földön mindenfelé, hogy olyan dolgokat csinálok, majd amik felszabadítanak és boldoggá tesznek. Mostanra az álom valósággá vált és bár még az út elején járok, ez a két hónap elég volt ahhoz, hogy megtanuljam élvezni az életet és hogy örök életre felejthetetlen maradjon számomra. Korábban is önkénteskedtem, táborokban, ahol gyerekekre vigyáztam és kórházakban is, ahol beteg és rákos gyerekekkel foglalkoztam, hogy kicsivel több színt vigyek a szürkébb hétköznapjaikba. A kórházban jöttem rá arra, hogy mennyire csodálatos másokon segíteni, látni a mosolyt az arcokon, a boldogságot, amikor nyernek UNO-ban, az örömöt, amikor megdicsérem a gyurmavárat amit építettek, a köszönetet a szülők szemében, amikor a gyermekük felkacag, és ráeszmélni arra, hogy miért is megy ez ilyen könnyen nekem. Hogy hogyan vagyok képes nem azon agyalni minden egyes alkalommal, hogy legközelebb, amikor megyek, ki lesz az, akit már nem találok ott, és nem azért mert hazaengedték, hanem mert elment az angyalokhoz. A fiatal gyermek még nem fogja fel az élet súlyát, nem mérlegeli, hogy véges az időnk itt a földi létben, nem agyal azon mit tett tegnap és mit szeretne csinálni egy hét múlva, csak élvezi azt, amit éppen csinál. Ha mesét hallgat, dolgozik a kis agya, hogy elképzelje azt, és feltegye a jobbál jobb kérdéseket, ha gyurmázik tudja, hogy Ő a legnagyobb művész kerek e világon, ha pedig nevet a másik embernek is megszűnik az idősík, csak a pillanat marad amiben ez az egész csoda történik. Amikor eldöntöttem, hogy eljövök Portugáliába nem tudtam mi fog rám várni, csak azt tudtam mit hagyok magam mögött. Volt egy szuper albérletem Budán, volt munkahelyem és kívülről minden csodálatosnak tűnt csak éppen Én nem elégedtem meg ezzel az egésszel. Amikor megérkeztem találkoztam nyolc emberrel, akikkel a két hónap folyamán csodálatos kapcsolatot sikerült kialakítani. Összegzésképpen szeretném leírni mit adott nekem ez a két hónap. Amikor elindul az ember egy másik „ismeretlen” országba és életvitelszerűen kezd ott élni, hozzátartozik az is hogy meg kell birkóznia az adott ország kultúrájával, ha önkénteskedni megy, akkor ez egy kicsit összetettebb. Ebben az esetben nem csak az ország kulturális dolgaival kellett megismerkedni, hanem a más országokból érkezett önkéntesek kultúrájával is. Ilyenkor döbben rá az ember, hogy azért, mert mi húst eszünk hússal és imádjuk a fűszereket addig máshol, azt sem tudják, hogy mi az a fehérrépa, karalábé, és hogy nem csak krumplileves létezik a világon. Amíg Én megettem egész nap egy szelet kenyeret a spanyolok már étkezés előtt megettek fejenként hármat olívaolajjal leöntve, hogy a mi reggeli tojásrántottánk az máshol egy komplett ebédnek vagy egy vacsorának felel meg. Amíg mi általában délben eszünk és hét óra körül vacsorázunk, máshol az este tíz óra a vacsoraidő és délután három óra az ebédidő. Hogy az este kilenc óra még koránt jelent és számos pub és szórakozóhely még ki sem nyitott, de te értetlenül állsz az ajtó előtt és fogalmad sincs mi történik körülötted. Hogy stoppolni nem mindig veszélyes, és ha elég nyitott vagy új ismerősöket is szerezhetsz. Sok csodát rejteget az, hogy ennyi személlyel kell együtt élni. Az ember megtanul idővel alkalmazkodni, hogy egy fürdőt is meg tud osztani kilenc ember, hogy egy kis törött tükörben is lehet sminkelni, hogy nem muszáj egyedül mosni, sokkal könnyebb, ha összebeszélünk, hogy mindenféleképpen szükséges bizonyos napi teendőknek beosztást készíteni különben kitör a káosz vagy éppen mindig azok fognak csak mosogatni, akik amúgy is mosogattak a kezdetekkor és ez érvényes a takarításra is. Hogy lehet kapucniban, két pulóverben nadrágban és vastagzokniban is aludni, ha alig van 15 fok a szobában. Tanulni másoktól, hogy hogyan lehet betont keverni, letérkövezni egy egész kertet, falat bontani baleset nélkül, megfogni a köszörűt úgy, hogy ne vágd le a saját ujjadat és még sorolhatnám. De a legfontosabb dolgok, amelyeket megtanultam vagy éppen fejlesztettem, a türelem, hiszen ha nem rendelkezel vele vagy éppen kevés nem csak ezekben az élethelyzetekben fogsz elveszni hanem az életben is, mert türelemmel tanul az ember és tanít másokat is türelemre. Figyelem, mert nagyon fontos, hogy figyelj, különben nem fogod érteni, mi zajlik körülötted. Segítőkészség, hiszen ha nem adsz, nem is fogsz kapni. Nem ártani, hiszen a rosszindulat nem vezet sehova, lehet pillanatnyilag elégtétellel szolgál majd, de később csak bűntudatot okoz és nem vezet előre csak leépít. Elfogadni a vereséget és elfogadni azt is, ha előnyben vagyunk, hiszen az sem segít, ha mindig a hátsó sorból nézzük, hogy aratják le mások helyettünk a babérokat. Tisztelni a másikat annyira, hogy nem vágunk a szavába és meghallgatjuk. Önmagunkon nevetni, hiszen ha képes vagy önmagadon nevetni, akkor sokkal erősebb vagy, mint gondolnád, onnantól kezdve sokkal nehezebb ártani neked hiszen könnyedébben veszed az élet akadályait és mások rosszindulatát is. Fogadni a bókokat és viszont bókolni, ez segít elfogadni olyannak önmagadat amilyen amúgy is vagy. Tanulva tanulni, hogy elsajátítsd mindezt és minden mást amivel szembe találkozol, a nyelvet, más kultúrákat, hogyan készíts spanyol omlettet, vagy éppen eredeti olasz tiramisut, hogy milyen lazán is lehet venni az életet, nem muszáj sietni mindenhova és ráfeszülni a dolgokra, hiszen az állandó rohanás és feszültség csak a saját egészségünket és közérzetünket rombolja. Hallgatni, sokszor ez a legnehezebb, hiszen ha hallgatsz és figyelsz, akkor sokszor jobban kerülsz ki bizonyos élethelyzetekből. Kedvesnek lenni másokhoz, mert sosem tudhatjuk, hogy mikor lesz szükségünk a viszont kedvességre. Megtanulni elengedni dolgokat, a legtöbb ember foggal körömmel ragaszkodik az állandósághoz az előre elképzelthez és nehezen viseli a változást, pedig lehet ez éppen a boldogság kulcsa, megtanulni elengedni bizonyos dolgokat, tárgyakat, helyeket és vannak olyan élethelyzetek amikor személyeket. Boldognak lenni, és megtalálni a boldogsághoz vezető utat, értékelni azt amink van, azt amik vagyunk. Ha ezek nem teljesülnek hiába haladunk előre az életben, talán az út nehezebb is lesz, mint azt várnánk, és amikor elérünk a kitűzött célhoz nem biztos, hogy megtaláljuk az elégtételül szolgáló boldogságot is. És ami még nagyon fontos hálásnak lenni. Hálás vagyok és köszönöm a barátaimnak, hogy mindenben támogattak és tudom, hogy a későbbiekben is támogatni fognak, a családomnak, értem ez alatt a nagy családot, hogy mindig mellettem álltak és bárhova is megyek a világban mindig hazavárnak majd. És legelsősorban szeretném megköszönni édesanyámnak, aki mindig hitt bennem, bármibe kezdtem bele mindig támogatott, még akkor is, amikor mind a ketten tudtuk, hogy márpedig bizonyos dolgokból sehogy sem fogok jól kijönni. Hogy mindig megbízott bennem, hogy ha Ő nem tanította volna meg, akkor a túrákra nem öt szendviccsel, másfeles üveg vízzel csokikával és esőkabáttal, kisbicskával és három napi hideg élelemmel indulnék el, hanem leginkább semmivel. Hogy tanuljak meg önmagamban bízni, mert ha ez nem történik meg, mások sem fognak bennem bízni, hogy sokszor jobb adni, mint kapni és hogy hogy lehet ezt önzetlenül teljes szívvel tenni. Tudom, hogy a végsőkig kitart mellettem és neki fáj a legjobban, amikor otthagyom Őt minden egyes alkalommal, de ez az élet rendje, megyünk előre követjük az álmainkat, hogy aztán együtt osztozhassunk az örömön. Ez az út megtanított arra, hogyan higgyek önmagamban és rájöjjek arra, hogy mennyire csodálatos emberek vannak kerek a világon, csak nyitottnak kell lenni hozzá. Két hónap alatt rengeteget dolgoztunk, betonoztunk, falat bontottunk, járólapoztunk, festettünk, tárgyakat szedtünk szét majd raktunk össze, mindezt azért, hogy az árva és hátrányos helyzetű gyermekeknek egy élhető környezetet teremtsünk. És miközben más emberek élethelyzetének javításáért dolgoztunk ingyen, minden reggel korán felkelve és nélkülözve bizonyos dolgokat, rá kellett eszmélnünk arra, hogy sokkal jobban motivált bennünket a nemes cél és hogy közben mindenki megtanulta a saját maga leckéjét. Köszönöm! Suriny Anita Palmela (Portugalia)